日出

                                                                          

                                               

SZEMÉLYEK

 

CHEN BAILU, a *** Hotelben lakó nő, huszonhárom éves

 

FANG DASHENG, Chen Bailu hajdani „barátja”, huszonöt éves

 

ZHANG QIAOZHI, külföldön tanult férfi, harmincegy éves

 

WANG FUSHENG, inas a *** Hotelben

 

PAN YUETING, a Dafeng Bank igazgatója, ötvennégy éves

 

GU BA ASSZONY (GU BA), gazdag özvegyasszony, negyvennégy éves

 

LI SHIQING, a Dafeng Bank titkára, negyvenkét éves

 

LI ASSZONY, a felesége, harmincnégy éves

 

HUANG XINGSAN, jelentéktelen írnok a Dafeng Bankban

 

FEKETE SAN, bandita, Kis Csöppség „nevelőapja”

 

HU SI, naplopó selyemfiú, huszonhét éves

 

KIS CSÖPPSÉG, nemrégiben a nagyvárosba került kislány, tizenöt-tizenhat év körül

 

CUI XI, idős prostituált, harminc év körül

 

XIAO SHUNZI, segéd a Kincses Harmónia bordélyházban

 

ÚJSÁGÁRUS, egy néma

 

IDŐ ÉS HELY

 

ELSŐ FELVONÁS Kora tavaszi nap, hajnali fél hat. A *** Hotel egyik lakosztályának fényűző nappalija

 

MÁSODIK FELVONÁS Aznap este öt óra; ugyanott

 

HARMADIK FELVONÁS Egy héttel később, éjjel fél tizenkettő. Egy harmadosztályú bordélyban

 

NEGYEDIK FELVONÁS A harmadik felvonás cselekményének másnapján, hajnal négy óra körül. A szín, mint az első felvonásban

 

ElSŐ FELVONÁS

 

*** Hotel, Chen Bailu második emeleti lakosztályának nappalija. A középső ajtó a folyosóra nyílik, a jobb oldali a hálószobába, a bal oldali a társalgóba vezet. Hátul egy sor franciaablak. Az ablakokon túl újabb és újabb magas épületek emelkednek, elzárják a fény útját, a nappali igen sötét. Csupán a reggel beszűrődő, halvány napsugártól lesz itt némi világosság, azután már egész nap nem látni semmi természetes fényt.

A berendezés igen impozáns, a hátulsó fal közepén egy ezüstösen csillogó óra lóg, éppen fél hatot mutat. Hamarosan oszlik az éjszakai homály.

Mikor a függöny felgördül, csak a pamlag melletti olvasólámpa vet maga körül világot. Az ablakon a sárga függönyt összehúzták.

A folyosóról lassú léptek zaja hallatszik, nyikorogva kinyílik a középső ajtó. Chen Bailu belép, meggyújtja a csillárt, a szoba egyszerre kivilágosodik. Rendkívül ízléses estélyi ruhát visel, a színe visszafogott, elegáns. Gazdagon redőzött szoknyájának uszálya, miközben maga után húzza a padlón, olyannak tűnik, mintha felhő lenne. Hollófekete hajába piros virágot tűzött, füle mellett bodor hajfürt. Szeme tiszta, pillantása igéző, ám szája szegletében örökösen kis gúnyos mosoly bujkál. Tekintete gyakran fásultnak látszik. Szereti, de gyűlöli is az életet, emellett bizonyos abban, hogy immár megszokott életmódja kegyetlen bilincsbe verte. Régebben ugyan megkísérelt menekülni, de úgy járt, mint a mesében az aranykalickában élő madárka, amelyik elfeledte miként kell a végtelen égben repkedni, és végül kénytelen-kelletlen visszatért utálatos börtönébe, bármennyire nem kívánt ott tovább élni. Fáradt léptekkel jön be, ásít, jobb kezét szája elé emeli.

 

CHEN BAILU (előresétál néhány lépést, majd visszafordul az ajtó felé)

Bújj be! (Ledobja bőr kézitáskáját, és a puha pamlagra dől. Minden teketória nélkül leveti ezüstszínű, magassarkú cipőjét, hogy lazítson egy csöppet.) Nocsak! (A másik ember nem követte őt, ezért visszabújik cipőjébe és sebesen feláll; mosolyogva szól az ajtó irányába.) No! Miért nem jössz már be?

 

És valóban, belép egy férfi. Fang Dashengnek hívják, 25-26 év körül lehet. Arca sápadt, szemöldökét összevonja. Viseltes, nyugati szabású ruha van rajta. Nem tudni, hogy a fáradtság vagy az utálkozás miatt, szótlanul megáll az ajtóban, közben befelé bámul. Bailu meredten figyeli meglepett és zavart arckifejezését.

 

CHEN BAILU

Kerülj már beljebb! Mitől félsz?

 

FANG DASHENG (hűvösen)

Semmitől! (Hirtelen aggodalommal.) Ugye, nincs itt senki?

 

CHEN BAILU (körbetekint; szándékkal)

Ki tudja? (Rámered.) Valószínűleg nincs!

 

FANG DASHENG (émelyegve)

Igazán kibírhatatlan. Mindenütt emberek.

 

CHEN BAILU (bosszantani akarja Dashenget, többek között természetesen azért, mert elkedvetleníti a viselkedése)

És baj az, ha más is van itt? Ilyen helyen lakom, és még féljek az emberektől?

 

FANG DASHENG (Bailura pislant, majd körbekémlel)

Szóval, az utóbbi években egy ilyesféle helyen élsz!

 

CHEN BAILU (kihívóan)

Mi az, talán nem tetszik?

 

FANG DASHENG (elnyújtott hangon)

Hmm… (Kényszeredetten.) Tetszik, tetszik!

 

CHEN BAILU (Dasheng zavarát látva elmosolyodik)

Miért nem veszed le a kabátod?

 

FANG DASHENG (enyhén feszengve)

Nincs itt egy kicsit hideg?

 

CHEN BAILU

Hideg? Nekem nagyon melegem van.

 

FANG DASHENG (elkerüli a tekintetét)

Nézd csak meg, talán nem zártad be rendesen az ablakot.

 

CHEN BAILU (fejét rázza)

Á, nem hiszem! (Az ablakhoz megy, és elhúzza a függönyt.) Tessék, teljesen be van csukva. (Az ablakot nézi; meglepett örömmel.) Hé, figyeld! Gyere, gyorsan nézd meg!

 

FANG DASHENG (odasiet)

Mit?

 

CHEN BAILU (végighúzza ujját az ablaküvegen)

Ide süss, jégvirág! Jégvirág! Nahát, megjött a tavasz, és még van jégvirág!

 

FANG DASHENG (tanácstalanul)

Ühüm, furcsa.

 

CHEN BAILU (lelkesen)

Imádom a jégvirágot! Emlékszel, hogy kiskoromban is mennyire szerettem? Nézd, milyen szép, mennyire gyönyörű! (Hirtelen az ablakra mutat; mint egy gyerek.) Figyeld, figyeld… Ez itt hasonlít rám?

 

FANG DASHENG

Hogyan? Kicsoda?

 

CHEN BAILU (odabök)

A jégvirág az ablakon, itt, ezen a részen. (Dasheng rossz helyre néz.) Nem, ezen a részen. Nézd, hát ez nem két szem?! Ez a kiálló az orr, a bemélyedés a száj, a haj pedig itt van. (Összecsapja a tenyerét.) Figyeld a haját, egészen olyan, mint az enyém!

 

FANG DASHENG

Nem látom.

 

CHEN BAILU (kedveszegetten)

Micsoda alak! Ugyanolyan fafejű vagy, mint azelőtt, egyszerűen nem lehet mit kezdeni veled.

 

FANG DASHENG

Tényleg? (Halványan elmosolyodik.) Ma egész este figyeltelek, és te meg csak most hasonlítottál a régebbi önmagadhoz.

 

CHEN BAILU

Ezt hogy érted?

 

FANG DASHENG (arca felderül)

Volt benned valami a régi kislányból.

 

CHEN BAILU (előbbi lelkesedése köddé lesz; sóhajt)

Dasheng, akkoriban én egy boldog kislány voltam?

 

FANG DASHENG (átérzi Bailu lelkiállapotát; bátorítva)

Csak bele kell egyezned, hogy elgyere velem innét, és ugyanolyan boldog meg szabad lehetsz, mint azelőtt.

 

CHEN BAILU (a fejét csóválja; mint aki sok mindent átélt)

Ah, hol van szabadság?!

 

FANG DASHENG

Te... (Miután rápislant, nem kívánja tovább folytatni. Fel-alá járkál, majd megáll és körbetekint.)

 

CHEN BAILU (újra a megszokott egykedvűséggel)

Már megint mit nézel?

 

FANG DASHENG (elmosolyodik)

A lakhelyedet. Rettenetesen előkelő.

 

CHEN BAILU (elérti a célzást, ám szükségtelennek tartja, hogy magyarázkodjon. Lába mellől könnyed mozdulattal felemel egy díszpárnát, és a pamlagra dobja; közönyösen)

El lehet itt éldegélni, és kész. (Önkéntelenül ásít egyet.) Elfáradtál?

 

FANG DASHENG

Nem igazán. Az előbb, amíg te a többiekkel táncoltál, én végig ültem.

 

CHEN BAILU

És te miért nem szórakoztál velünk?

 

FANG DASHENG (hűvösen)

Nem tudok táncolni. A barátaid egytől egyig úgy néztek ki, mint akik megháborodtak.

 

CHEN BAILU (mesterkélt mosollyal)

Úgy van, megháborodtak! Én bizony nap nap után ilyen életet élek. (Távolban kakaskukorékolás.) Már a kakas is kukorékolt.

 

FANG DASHENG

Különös, hogy lehet ilyen helyen kakasszót hallani?

 

CHEN BAILU

A közelben van egy piac. (Órájára néz, majd felkapja a fejét.) Találd ki, mennyi az idő?

 

FANG DASHENG

Öt körül járhat, mindjárt virrad. A táncteremben öt percenként megnéztem az órát.

 

CHEN BAILU (csúfolódva)

Annyira izgatott voltál?

 

FANG DASHENG (őszintén)

Tudod, hogy már régóta falun élek, az ilyen nyüzsgő és lármás helyeken állandóan türelmetlen leszek.

 

CHEN BAILU (a haját igazgatja)

És most?

 

FANG DASHENG (sóhajt)

Természetesen, most már nyugodtabb vagyok. Úgy gondolom, amennyiben nincs itt más, válthatok veled pár szót.

 

CHEN BAILU

De hát (szája elé tartja kezét, ásít és fáradtan nyújtózkodik) hamarosan világosodik. (Hirtelen.) No, de hogyhogy nem ülsz le?

 

FANG DASHENG (szertartásosan)

Hiszen te sem foglaltál helyet.

 

CHEN BAILU (felnevet, kivillan szabályos és hófehér fogsora)

Milyen vaskalapos vagy! A barátaim, ha idejönnek, nem szokták megvárni, hogy hellyel kínáljam őket. (Elé lép, finoman a pamlagra tolja.) Csüccs! (Cigarettatárcát vesz elő.) Rágyújtasz?

 

FANG DASHENG (rápislant)

Az előbb már említettem, hogy nem dohányzom.

 

CHEN BAILU (jókedvűn csipkelődik)

Igazán rendes ember vagy! (Gyakorlottan rágyújt, elégedetten kifújja a halványkék dohányfüstöt.)

 

FANG DASHENG (Bailut figyeli, akaratlan felsóhajt)

Tényleg nem számítottam rá, Zhujun¹, hogy egyszerre csak így meg…

 

CHEN BAILU (lerakja a cigarettát)

Minek hívtál?

 

FANG DASHENG (megdöbben)

Hát már a nevedet sem vagy hajlandó hallani?

 

CHEN BAILU

Zhujun, Zhujun… Hány éve nem szólítottak így!

 

FANG DASHENG (elkeseredve)

Zhujun, ahogy most elnézlek, nem tudod, hogy a szívem, ott belül a szívem mennyire…

 

Ebben a pillanatban a jobb oldali hálószobából egy férfi dülöngél ki. Frakkot visel, melynek keményített gallérja felfelé mered. A frakk egyik ujjába nem bújt bele, így az ide-oda lengedezik. Bailu és Dasheng egyszerre fordulnak hátra, a váratlan vendég teljesen közönyösen áll az ajtó előtt. Karját magasra emelve az ajtófélfának támaszkodik, orra hegyén platina-keretes szemüveg. Fölényes pillantásokkal méregeti őket a pápaszeme fölül. Ő nem más, mint Zhang Qiaozhi.

 

CHEN BAILU (megrökönyödik)

Georgy!

 

ZHANG QIAOZHI (int a kezével)

Pszt! (Halkan.)Mi a szösz? (Dashengre mutat, bizalmasan Bailu felé fordul.) Bailu, ki ez a fickó?

 

FANG DASHENG (bosszankodik)

Ki ez, Zhujun?

 

ZHANG QIAOZHI

Zhujun? Mellétrafáltál, Bailunak hívják. Ő itt a legnépszerűbb, a legdivatosabb ember. Ő az én, hmm... az én istennőm!

 

CHEN BAILU (kétségbeesve)

Te részeg vagy!

 

ZHANG QIAOZHI (magára mutat)

Én? (Fejét rázza.) Dehogy vagyok részeg! (Bizonytalan mozdulattal Bailura mutat.) Az te vagy! (Dashengre bök.) Igen, te! Nézz már magadra, keresztbe áll a szemed, te teljesen hülyére ittad magad! Én… én nem is bírom ezt tovább nézni!

 

FANG DASHENG

Zhujun, mi folyik itt?

 

CHEN BAILU (Qiaozhihez)

Minek jöttél ide?

 

ZHANG QIAOZHI (az italtól kábán)

Öh-m, elfáradtam, aludni akartam… (Villámgyorsan talál egy mentséget.) Hű! De hát ti is ide jöttetek!

 

CHEN BAILU

Ez itt az én lakásom, még szép, hogy ide jöttem vissza!

 

ZHANG QIAOZHI (kételkedve)

A te lakásod?

 

CHEN BAILU

Bementél a hálószobámba; hogy képzelted ezt?

 

ZHANG QIAOZHI

Mi van? (Még kevésbé hisz neki.) Bementem a hálószobádba? Nem igaz, nem, (fejét ingatja) nem mentem be. (Homlokára üt.) Megpróbálom átgondolni… (Tűnődő ábrázattal felfelé mered.)

 

CHEN BAILU (nem tudja, hogy sírjon-e vagy nevessen; Dashengre pillant)

Még át akarja gondolni!

 

ZHANG QIAOZHI (karjával int)

Csigavér, várjatok, nem kell idegeskedni! Engedjétek, hogy szépen, nyugodtan átgondoljam. (Csak homályosan emlékszik, maga elé motyog.) Aztán ittam, utána minden elkezdett forogni, megint ittam, minden forgott, körbe és körbe… később… beszálltam a liftbe… (roppant boldogan a homlokára csap) bementem abba a szobába… hányingerem volt, rázuhantam az ágyra… (Fejére üt, a rendes hangerővel folytatja.) Igen, így van! Hát persze, most meg kijöttem!

 

CHEN BAILU (élesen)

Akkor most innét is tűnj el!

 

ZHANG QIAOZHI

Csitt! (Kiáltva.) A fene egye meg, megint hánynom kell! (Szája elé emeli a kezét.) Ó, pardon! Bocsánat!… Elnézést!… Viszlát!… Good night! Good night!² (Kezét sietve szájára tapasztja, majd szapora léptekkel kizuhan az ajtón.)

 

FANG DASHENG (undorodva)

Ki volt ez az alak?

 

CHEN BAILU (sóhajt)

A helyi díszpéldány. Mókásnak találtad?

 

FANG DASHENG

Nem értem, hogy miért tartasz kapcsolatot egy ilyen huligánnal?

 

CHEN BAILU (felcsippenti a cigarettát)

Érdekel? Ő itt nálunk a legkiválóbb személy. Amerikában diákoskodott, és azt mondta, hogy valamilyen doktori vagy magiszteri címet is szerzett. Az angol neve George. Amerikában George Zhangnak, Kínában pedig Zhang Qiaozhinek hívják. Úgy hallottam, miután hazatért, osztályvezetőként dolgozott néhány helyen, és most már tele van a zsebe pénzzel.

 

FANG DASHENG

És neked ehhez mi közöd?

 

CHEN BAILU (a cigarettáról lerázza a hamut)

Hát nem az imént mondtam? Van egy kis pénze.

 

FANG DASHENG

Ha van pénze…

 

CHEN BAILU (kertelés nélkül)

Akkor természetesen megismerkedhetünk. Mikor még a táncteremben dolgoztam, nagyon szaladgált utánam egy ideig.

 

FANG DASHENG (ráeszmél, hogy az előtte ülő nő már egy másik ember)

Úgy nem csoda, hogy így viselkedett veled!

 

CHEN BAILU

Te egy igazi vidéki, túl komoly ember vagy. Ha tovább maradsz itt néhány napot, majd rájössz, hogy az élet igazából miről szól. Minden férfi olyan, mint ő; miért vagy ennyire korlátolt? Rendben, most már rendben, nincs itt senki. Elmondhatod, amit el akarsz mondani.

 

FANG DASHENG (felriad a töprengésből)

Miről is beszéltem az előbb?

 

CHEN BAILU

Az agyad, mint a szita. (Derűsen.) Hát nem azt mondtad, hogy belül a szívedben van valami? Zhang Qiaozhi úr meg éppen akkor jött be.

 

FANG DASHENG (sóhajt)

Ja igen, a „szívemben”. Én már csak ilyen vagyok, örökösen a szívemben élek. De Zhujun, (nyíltan) ahogy most elnézlek, igazán nem is tudhatod, hogy a szívemben… (Nyikorogva kinyílik az ajtó.)

 

A hotel inasa, Wang Fusheng belép. Rókaképű, modora hízelkedő, alázatos.

 

WANG FUSHENG  (mosolygós arccal)                              

Korán visszajött, Chen kisasszony!

 

CHEN BAILU

Mi dolgod itt?

 

WANG FUSHENG

Az előbb találkozott Zhang úrral.

 

CHEN BAILU

Igen, na és?

 

WANG FUSHENG

Áttámogattam egy másik szobába lefeküdni.

 

CHEN BAILU (bosszankodik)

Oda megy, ahova neki tetszik! Semmi közöm hozzá!

 

WANG FUSHENG

Így igaz, de Zhang úr azt üzeni, szörnyen szégyelli, hogy részegre itta magát, bement a kisasszony szobájába, és leokádta az ágyat…

 

CHEN BAILU

Ah, lehányta az ágyam?

 

WANG FUSHENG

Igen. Chen kisasszony, ne tessék nyugtalankodni, tüstént rendbe teszem. (Bailu feláll, de Fusheng elállja az útját.) Ne menjen be, nehogy rosszul legyen a látványtól.

 

CHEN BAILU

Micsoda fráter, egyenesen… Rendben, eredj!

 

WANG FUSHENG

Jó. (Újból visszafordul.) Ma egész este nem volt itthon, pedig igazán sok vendég érkezett. Li Wu úr, Fang osztályvezető úr és Liu Si úr is itt jártak. Pan igazgató úr háromszor kereste. Még Gu Ba asszony is telefonált, meghívta a kisasszonyt vendégségbe ma estére a villájába.

 

CHEN BAILU

Jól van. Hívd majd fel, és kérd meg, hogy inkább ő jöjjön ide ma délután.

 

WANG FUSHENG

Hu Si úr is szólt, hogy hamarosan meglátogatja önt.

 

CHEN BAILU

Ha jönni akar, akkor hívd csak. Én itt mindenkit szívesen látok.

 

WANG FUSHENG

Aztán a szerkesztőségtől Zhang főszerkesztő úr…

 

CHEN BAILU

Rendben, őt szintén hívd meg, ha ráér ma.

 

WANG FUSHENG

Igaz is, ma este Pan igazgató háromszor kereste, most…

 

CHEN BAILU (türelmetlenül)

Tudom, tudom… Az előbb már említetted.

 

WANG FUSHENG

De, Chen kisasszony, ez az úr…

 

CHEN BAILU

Az unokabátyám.

 

FANG DASHENG (értetlenül)

Az unokabátyád?

 

CHEN BAILU (Fushenghez)

Eredj, tüstént tedd rendbe az ágyamat!

 

Fusheng a hálószoba ajtaján el.

FANG DASHENG

Zhujun, hogy lettél ennyire...

CHEN BAILU (gyorsan és élesen)

Ennyire micsoda?

 

FANG DASHENG (torkára forrasztották a szót)

Ö-ö… Ennyire vendégszerető… Ennyire szívélyes…

 

CHEN BAILU

Talán régebben nem voltam az?

 

FANG DASHENG (nem kívánja egyenesen kimondani)

Ó, nem, nem így értem… Arra gondolok, hogy mintha sokkal nagyvonalúbb…

 

CHEN BAILU (sebesen)

Egyáltalán nem voltam kicsinyes azelőtt sem! Ó, hagyjuk, nem kell ennyire megválogatnod a szavaidat! Tudom, magadban azt gondolod, hogy túlságosan könnyelmű és nemtörődöm vagyok. Talán még arra is gyanakszol, hogy egészen elzüllöttem, így van?

 

FANG DASHENG

Hm… igen. Rengeteget változtál. Nem az az ember vagy, akit régebben ismertem. A beszédmódod, a járásod, a magatartásod és a viselkedésed mind, mind megváltozott. A táncteremben egész este figyeltelek. Már nem az az egyszerű és szeretetre méltó lány vagy, aki azelőtt voltál. Megváltoztál. Csalódott, végtelenül csalódott vagyok miattad.

 

CHEN BAILU

Csalódott?

 

FANG DASHENG (keserű fájdalommal)

Igen, csalódott. Nem gondoltam volna, hogy ilyen könnyelmű nő lesz belőled. Sok ezer mérföldnyire innét mindenféle pletykát hallottam, de én nem hittem el ezeket. Arról a lányról, akit a legjobban szerettem, nem akartam elhinni, hogy az emberek szemében egy lyukas garast sem fog érni. Eljöttem, hogy meglátogassalak, és egy ilyen helyen találtalak. Egyedülálló nő vagy, egymagad élsz egy szállodában, és mindenféle kétes alakkal barátkozol. Ez bizony léha és züllött életmód… Hát mi mást mondhatnék?

 

CHEN BAILU (felpattan; szándékosan tüzes indulattal)

Honnan veszed a bátorságot, hogy züllöttnek nevezz?! Miképp merészeled az arcomba vágni, hogy csalódtál bennem?! Milyen kapcsolatban vagyunk mi, hogy így kioktatsz?

 

FANG DASHENG

Természetesen, most már semmilyenben sem.

 

CHEN BAILU (nem csillapodik)

Tán régebben volt valamiféle kapcsolatunk?

 

FANG DASHENG (hebeg-habog)

Ezt így valóban nem lehet mondani. (Lesüti a fejét.) De arra emlékezned kell, hogy nagyon kedveltél, emellett azt is tudod, miért jöttem most ide.

 

CHEN BAILU (kőkeményen)

Miért? Fogalmam sincs!

 

FANG DASHENG

Nem tetszik a viselkedésed, így játszod az ostobát! Minden bizonnyal tisztában vagy azzal, hogy azt akarom, gyere velem vissza.

 

CHEN BAILU (szeme kikerekedik)

Visszamenni? Hova? Világosan tudod, hogy nincs családom.

 

FANG DASHENG

Nem, úgy értettem, hogy vissza hozzám. Családot kéne alapítanod.

 

CHEN BAILU (mint aki egyszerre mindennel tisztába jön)

Ahá, szóval tegnap azért kerestél, hogy összeadj valakivel?

 

FANG DASHENG

Nem házasságot közvetítek, hanem azt szeretném, hogy együtt távozzunk innét. (Vonatjegyeket vesz elő.) Itt vannak a jegyek. Amennyiben beleegyezel, a délelőtt tíz órás vonattal itt hagyhatjuk ezt a helyet.

 

CHEN BAILU

Hadd lám! (Elveszi a jegyeket.) Tényleg kettőt vettél, az egyik retúrjegy, a másik egy irányba érvényes… Ó, ráadásul a hálókocsiba szólnak! (Elmosolyodik.) Igazán figyelmes vagy.

 

FANG DASHENG (izgatottan)

Akkor beleegyezel?

 

CHEN BAILU

Várj csak, előbb kérdezek valamit.

 

FANG DASHENG

Mit?

 

CHEN BAILU (a legnagyobb természetességgel)

Mennyi pénzed van?

 

FANG DASHENG (meglepődik)

Nem értem, mire gondolsz.

 

CHEN BAILU

Nem? Azt kérdezem, hogy el tudsz-e tartani?

 

Fang Dashengnek a döbbenettől elakad a szava.

 

CHEN BAILU

Nos?! Ne nézz így rám! Arra gondolsz, hogy nem kéne ilyet kérdeznem? Azt akarom, hogy eltartsanak, mit nem értesz ezen? Kényelmesen kívánok élni, nem érted? Ha elmegyek hazulról, autóval akarok utazni, a partikon meg rendes ruhákat kell viselnem. Szeretek szórakozni, és ehhez sok, nagyon-nagyon sok pénzt kell elköltenem. Mit lehet ezen nem érteni?

 

FANG DASHENG (fagyosan)

Zhujun, elfelejtetted, hogy te egy írástudó családból származó, tanult kisasszony vagy!

 

CHEN BAILU

És? A társasági élet csillaga vagyok, szerepeltem filmben, és felkapott bértáncosnő is voltam!

 

FANG DASHENG (megvetően)

Úgy tűnik, rettenetesen büszke vagy magadra.

 

CHEN BAILU

Miért ne? Egyedül vágtam neki, sem rokonra, sem barátra nem támaszkodtam. Úgy terveztem, ha sikerül boldogulnom, jó, de ha nem, hát nem. Most pedig, te is láthatod, meglehetősen jól élek. Hát miért ne lennék magamra büszke?

 

FANG DASHENG

De azt hiszed, hogy tisztességes így pénzt keresni?

 

CHEN BAILU

Szerencsétlen mamlasz, pont te tudod, mit hívnak tisztességnek! A környezetemben jó néhány köztiszteletben álló személy található. Megnézheted őket, különféle rangú és rendű emberek, van köztük bankár, gyáros és kishivatalnok is. Ha úgy véled, hogy ők tisztességes szakmát űznek, akkor az én pénzkereseti módszerem még az övékénél is jóval tisztességesebb!

 

FANG DASHENG

Viszont, ahogy te…

 

CHEN BAILU

Mi a bajod velem? Soha nem ártottam szándékosan senkinek, és nem vettem ki más szájából a kenyeret. Ugyanúgy szeretem a pénzt, mint ők, és én is pénzt akarok keresni. Csakhogy én a pénzért a legdrágább kincsemet áldozom fel, nem pedig azon mesterkedem, hogy átvágjam vagy megraboljam a többieket. Mivel feláldoztam önmagam, mások hajlandóak gondoskodni rólam. A leginkább szánalomra méltó női munkát végzem a férfiaknak, így hát élvezem a nőt megillető jogokat!

 

FANG DASHENG (Bailu villámló tekintetét figyeli)

De nincs szükséged igazi érzelmekre, igazi szerelemre?

 

CHEN BAILU (kissé elkeseredve)

Szerelem? Mi az a szerelem? Egy ilyen tacskóval nem beszélek erről!

 

FANG DASHENG

Zhujun, úgy látom, félig-meddig már belepusztultál a néhány éves ittlétbe. De eljöttem, és képtelen vagyok tovább nézni, hogy ezt folytasd. Mindenképpen jó útra akarlak téríteni, azt akarom…

 

CHEN BAILU (nem tudja visszatartani a nevetést)

Micsoda? Jó útra akarsz téríteni?

 

FANG DASHENG

Nincs kedvem most veled többet vitázni. Tudom, ostoba tökfilkónak tartasz, a világ végéről idesiettem, aztán meg összehordtam hetet-havat. Ennek ellenére hajlandó vagyok még egyszer megkérni téged; bízom benne, hogy mégiscsak eljössz velem innét. Légy szíves, alaposan gondold át, az lenne a legjobb, ha huszonnégy órán belül adnál egy megnyugtató választ.

 

CHEN BAILU (riadalmat színlel)

Jóságos ég, huszonnégy órán belül! És ha a határidőd leteltével a válaszom nem fog megfelelni, akkor… akkor mi lesz?

 

FANG DASHENG (keserűen)

Úgy… úgy itt hagylak és elmegyek, nagyon-nagyon messzire.

 

CHEN BAILU (lerakja a cigarettát, és feláll)

Rendben, te kis csacsi, felesleges huszonnégy órát várnod! Semmi szín alatt nem megyek hozzád.

 

FANG DASHENG

Mi… miért?

 

CHEN BAILU

Csak! Igazán ostoba vagy! Az ilyesmit lehetetlen megmagyarázni, hogy nem érted ezt?

 

FANG DASHENG

Tehát semmit nem érzel irántam?

 

CHEN BAILU

Mondhatjuk így is.

 

FANG DASHENG (Bailut figyeli)

Ezt most őszintén mondtad, vagy csak az indulat ragadott el?

 

CHEN BAILU

Úgy nézek ki, mint akinek vannak még indulatai?

 

Fang Dasheng feláll, és felveszi a kalapját.

 

CHEN BAILU

Most meg mire készülsz?

 

FANG DASHENG

Elbúcsúzunk.

 

CHEN BAILU

Ó, viszlát! (Megragadja a kezét; eltúlzott bánattal.) Tehát örökre elválunk.

 

FANG DASHENG

Ühüm, örökre.

 

CHEN BAILU (tekintetével az ajtóig kíséri)

Valóban menni akarsz?

 

FANG DASHENG

Igen, miért?

 

CHEN BAILU

Úgy látszik, elfeledkeztél a retúrjegyedről.

 

FANG DASHENG

Ó, (visszamegy) add csak ide!

 

CHEN BAILU (magasra emeli a jegyet)

Tényleg távozni készülsz? Nem adom, (négy darabra tépi, és a hamutartóba szórja) itt fogom őrizgetni, rendben?

 

FANG DASHENG

Te…

 

CHEN BAILU

Hát nem érted?

 

FANG DASHENG (arcán halvány öröm fut át)

Mégis beleegyezel?

 

CHEN BAILU

Nem, nem, félreértesz, nem egyeztünk meg. Az előbb a vonatjegyedet téptem szét, nem pedig a szerződést, mellyel áruba bocsátottak. Egész életemre eladtak ide.

 

FANG DASHENG

De akkor miért nem engedsz elmenni?

 

CHEN BAILU (őszintén)

Azt képzeled, hogy a világon egyedül csak te vagy ilyen romantikus? Ha nem mehetek hozzád, akkor már gyűlöllek? Ahhoz sem érzel kedvet, hogy egy-két napot együtt mulassunk és beszélgessünk a régi emlékekről? Túlságosan régimódi vagy, ha nem házasodunk össze, azért jó barátok még lehetünk. Tán annyi sem maradt a régi vonzalomból, hogy egy kicsit nosztalgiázzunk? Viszont te, ahogy beléptél az ajtón, máris elkezdtél velem kötözködni, ez nem tetszett, az nem volt jó. Emellett kioktattál, és sértegettél is. Egész egyszerűen lenézel, ennek ellenére azt követeled, hogy tüstént hozzád menjek, huszonnégy órán belül választ adjak, és azonnal távozzak veled innét!

 

FANG DASHENG (egyenesen)

Mindig ilyen voltam, nem tudom kimutatni a szerelmet. Ha megkérnél, hogy bókoljak, nem volnék rá képes.

 

CHEN BAILU

Így van, ezért szeretném, hogy itt maradj nálam tanulni. Néhány napot tanulsz, és belejössz. No, rendben, hajlandó vagy egy-két napot maradni, hogy tovább társalogjunk?

 

FANG DASHENG (nyíltan)

De miről beszélgessünk még?

 

CHEN BAILU

Természetesen nagyon sok mindenről lehet. Bemutatom neked ezt a helyet, tisztességesen vendégül látlak, emellett megnézheted, hogy az itteniek miképp töltik a napjaikat.

 

FANG DASHENG

Nem, erre nincs semmi szükség. Itt csak démonok vannak, látni sem akarom őket. Egyébként is, tegnap már elküldettem a kofferomat a vasútállomásra.

 

CHEN BAILU

Valóban elvitetted az állomásra?

 

FANG DASHENG

El.

 

CHEN BAILU

Fusheng!

 

Fusheng kijön a hálószobából.

 

WANG FUSHENG

Chen kisasszony, rendbe tettem az ágyát.

 

CHEN BAILU

Visszahoztad a koffert a Kelet Szállóból?

 

WANG FUSHENG

A Fang úréra gondol, ugye? Igen, itt van.

 

FANG DASHENG

Zhujun, miért hozattad ide a poggyászom?

 

CHEN BAILU

Hm, tényleg a vasútállomásról hozták el! Te bolondgomba, még füllenteni sem tudsz. (Fushenghez.) Melyik lakosztályba tetted?

 

WANG FUSHENG

Keleti szárny, huszonnégyes.

 

CHEN BAILU

Az itt a legjobb?

 

WANG FUSHENG

Az ön háromszobásán kívül a huszonnégyes a legjobb.

 

CHEN BAILU

Rendben, vezesd oda Fang urat, hogy lepihenjen. Amennyiben nem találja megfelelőnek, szóljál, és átengedem neki az enyémet.

 

WANG FUSHENG

Igenis, kisasszony. (Az ajtóban várakozik)

 

FANG DASHENG (elpirul)

De Zhujun, ez botrányos…

 

CHEN BAILU

Ezen a helyen rengeteg botrányos ügy van. Ha tovább maradsz néhány napot, már helyénvalónak fognak tűnni.

 

FANG DASHENG

Nem, ez így nincs rendben.

 

CHEN BAILU

Ne szamárkodj! (Megtaszítja Dashenget.) Eredj!

 

FANG DASHENG

Ebben a szállóban biztosan nem tudok aludni.

 

CHEN BAILU

Van nálam altató, kéred?

 

FANG DASHENG

Ne tréfálj, már mondtam, hogy nem kívánom látni ezt a helyet!

 

CHEN BAILU

Pedig látnod kell, azt akarom, hogy körülnézz! (Kifelé tuszkolja Dashenget, közben mondja.) Gyorsan fürödj le, aztán aludj jól! Indulj már, tessék rendesen viselkedni! Fogadj szót, értetted? Good night! (Távolból kakaskukorékolás hallatszik.) Hallgasd csak, igazán későre jár! Sipirc aludni!

 

Dasheng kelletlenül hagyja, hogy Bailu kituszkolja. Fusheng utána.

 

Bailu becsukja az ajtót, majd az ajtófélfának támaszkodva álldogál egy darabig. Az egész éjszakán át tartó dohányzás, italozás és izgalom teljesen kimerítette. Ásít, az asztalhoz lép, cigarettára gyújt. Távolból kakaskukorékolás hallatszik, odakint lassan mélykék szín szüremlik át a sötétségen. Lerakja a cigarettát, fürgén az ablakhoz siet, leoltja a lámpát és kitárja az ablakot. A kinti épületek körvonalai fokozatosan kirajzolódnak a kora hajnali derengésben. Bailu kihajol az ablakon, és mohón belélegzi a hűs reggeli levegőt.

Távolból gyári sziréna hangját hallani. A szobában még sötét van. A baloldali ételszekrény mögül halkan előmászik egy ember, a szekrénynek támaszkodva feláll, remeg a teste. Lábujjhegyre állva az ajtó felé indul, a kedvező alkalmat kihasználva megpróbál kiosonni a szobából.

Bailu ekkor figyel fel a háta mögötti neszezésre. Azonnal megfordul, az ismeretlen pedig, mintha csak a földhöz szegezték volna, egy tapodtat sem mozdul.

 

CHEN BAILU (halkan)

Ki az? (Nincs válasz, ijedtében mozdulni sem mer.) Ki az? Ki vagy? (Továbbra sincs válasz; rákiált.) Mit keresel itt?

 

AZ ISMERETLEN (suttog)

Én…én…

 

Bailu azonnal a falhoz rohan, felkapcsolja a villanyt, a szoba kivilágosodik. Bailu előtt egy vézna és félszeg kislány áll, tizenöt-tizenhat év körüli lehet. Két kis copfja a melle előtt lóg, haja boglyas. Szemét tágra meresztve, rettegve figyeli Bailut. Zsírpecsétes, rendkívül bő és hosszú, kék selyemköpenyt visel, melynek szegélye és ujja majdhogynem a földet súrolja. Nadrágja is roppant nagy rá, két szára a padlót sepri. Ebben az öltözetben feltűnően gyámoltalannak és aprónak tűnik, olyan, mintha egy kisbabát egy felnőtt köntösébe bújtattak volna. A hideg és a nagy ijedtség miatt egyfolytában reszket. Csillogó szeme ártatlanságot és könyörgést sugároz. Kezével a nadrágszárat emelve lassan hátrafelé támolyog.

 

CHEN BAILU (a szánalomra méltó kislányt méregeti)

Ó, csak egy ilyen kis csöppség!

 

KIS CSÖPPSÉG (rettegve)

Igen, kisasszony. (Miközben hátrál, óvatlanul rálép a nadrágszárra, kis híján hanyatt esik.)

 

CHEN BAILU (nevetésre ingerli, de szigorú képet ölt)

Nocsak, miért jöttél ide lopni? Hm?!

 

KIS CSÖPPSÉG

Nem loptam.

 

CHEN BAILU (mutatja)

Akkor kié ez a ruha rajtad?

 

KIS CSÖPPSÉG (lehajtja fejét, és végignéz a ruhán)

A… a Mamámé.

 

CHEN BAILU

A mamád kicsoda?

 

KIS CSÖPPSÉG (elrévedve félresepri a szemébe lógó haját)

Nem tudom, hogy ki ő.³

 

CHEN BAILU (tovább méregeti)

A mamád hol lakik?

 

KIS CSÖPPSÉG (a tető irányába mutat)

A felső emeleten.

 

CHEN BAILU (egyszeriben megérti)

Ó, a felső emeletről vagy! Te szegény, hogyhogy eljöttél onnét?

 

KIS CSÖPPSÉG (hangja annyira halk, hogy alig hallani)

El akarok szökni.

 

CHEN BAILU

Mi történt? (Kis Csöppség lehorgasztja fejét, és egy árva szót sem szól.) Mi történt?

 

KIS CSÖPPSÉG

Tegnapelőtt este…

 

CHEN BAILU

Mondd csak, itt nem lesz belőle baj.

 

 

KIS CSÖPPSÉG

Tegnapelőtt este azt akarták, hogy együtt aludjak egy fekete képű, hájas férfival. De én nem engedtem.

 

CHEN BAILU

Ó!

 

KIS CSÖPPSÉG

Erre megvertek, ostorral ütöttek. Tegnap este megint idecipeltek, az a füstös képű dagadt szintén eljött. Borzasztóan félek tőle, annyira megrettentem, hogy kiabálni kezdtem. A dagadt dühösen elvonult, ők meg… (Szipog.)

 

CHEN BAILU

Megint megvertek?

 

KIS CSÖPPSÉG (fejét rázza, megered a könnye)

Nem, a szomszédban is voltak, féltek, hogy meghallják. Betapasztották a számat, megragadták a torkom, és… és egy ópiumpipa-szurkálóval döfködtek. (Könnyeivel küzd.) Tessék megnézni! (Kinyújtja a karját.)

 

Bailu magához húzza Kis Csöppség kezét.

 

KIS CSÖPPSÉG (nagy fájdalommal)

Jaj!

 

CHEN BAILU

Hát téged mi lelt?

 

KIS CSÖPPSÉG

Fáj!

 

CHEN BAILU

Szentséges ég! Ilyen csúnyán összeszurkáltak…

 

KIS CSÖPPSÉG (visszatakarja a karját)

Féltek, hogy elszököm, ezért nem adtak ruhát, és az ágyba parancsoltak.

 

CHEN BAILU

És ők mit csináltak, amikor kiszöktél?

 

KIS CSÖPPSÉG

Ópiumot szívtak, meg madzsongoztak⁴ a másik szobában. Így titokban felkeltem, és magamra kaptam a Mama ruháját.

 

CHEN BAILU

De miért nem hagytad egyből itt a szállodát?

 

KIS CSÖPPSÉG (értelmesen)

Hová mehetnék? Senkit nem ismerek, aztán pénzem sincs.

 

CHEN BAILU

És a mamád?

 

KIS CSÖPPSÉG

A felső emeleten van.

 

CHEN BAILU

Nem így értettem. Az édesanyádra, a szülőanyádra gondolok.

 

KIS CSÖPPSÉG

Ő? (Szeme könnybe lábad.) Már rég meghalt.

 

CHEN BAILU

És az édesapád?

 

KIS CSÖPPSÉG

Meghalt a múlt hónapban.

 

CHEN BAILU

Ó! De miért hozzám szöktél? Itt nagyon könnyen megtalálhatnak.

 

KIS CSÖPPSÉG (rettegve)

Ne, ne, ne…! (Letérdepel.) Semmiképp ne hagyja, hogy megtaláljanak! Agyon fognak csapni! (Magához húzza Bailu karját.) Kisasszony!

 

CHEN BAILU

Kelj fel, (talpra állítja) nem mondtam, hogy visszaadlak nekik. Majd kisütünk valamit, egyelőre ne félj!

 

KIS CSÖPPSÉG (remeg)

Jó, nem félek, nem félek…

 

Nyikorogva kinyílik a középső ajtó.

 

CHEN BAILU

Ki az?

 

Fusheng belép.

WANG FUSHENG

Én vagyok, Fusheng.

 

KIS CSÖPPSÉG (riadtan)

Ő…

 

CHEN BAILU

Nincs semmi baj, csak az inas.

 

WANG FUSHENG

Kisasszony, Pan igazgató úr tegnap háromszor kereste.

 

CHEN BAILU

Tudom, tudom…

 

WANG FUSHENG

Még nem ment el, a titkárával beszélget. Megkért, hogy miután a kisasszony visszaér, menjek érte, és hívjam át.

 

CHEN BAILU

Mondd meg Pan igazgató úrnak, hogy aludni akarok.

 

WANG FUSHENG

De miért nem fogadja? A nagyságos úr egy nagy bank igazgatója…

 

CHEN BAILU (megelégeli Fusheng fecsegését)

Ne üsd bele az orrod, nem kívánok vele találkozni!

 

WANG FUSHENG (alázatosan mosolyog)

Rendben, kisasszony. (Egy köteg számlát húz elő a zsebéből.) Kisasszony, megint van itt pár számla. Felolvasom, kérem hallgassa! Gyönyörű Gazdagság Ékszerház: hatszázötvennégy dollár negyven cent, Örök Virágzás Selyem Vállalat: háromszázötvenöt dollár ötvenöt cent, szállodai kiadások: kétszázhuszonkilenc dollár hetvenhat cent, Nagy Élet Fényképüzlet: száztizenhét dollár hetven cent, Hosszú Ragyogás Cipőszalon: kilencvenegy dollár harminc cent. Az e heti taxiköltség: hetvenhat dollár ötven… és még…

 

CHEN BAILU (elveszti a türelmét)

Ne olvasd, hagyd abba! Semmi kedvem hallgatni!

 

WANG FUSHENG

Kisasszony, szó sincs arról szó, hogy ne tennék meg mindent önért. Nap mint nap azon vagyok, hogy leszereljem a hitelezőit, de mondhat bármit, ha ma megint nincs pénze, akkor ez tényleg nem mehet így tovább.

 

CHEN BAILU (sóhajt)

Pénz, pénz, örökösen csak a pénz! (Ingerülten.) De te ne nyaggass ezzel, rendben?

 

WANG FUSHENG

Ugyan, kisasszony.

 

CHEN BAILU

Jól van, majd kitalálok valamit, hogy megnyugtassuk őket.

 

 

WANG FUSHENG

Rendben. (Távozni készül.) Jé, honnét került ide ez a kislány?

 

Kis Csöppség könyörgő tekintettel figyeli Bailut.

 

CHEN BAILU (Kis Csöppség mellé lép)

Ezzel te ne törődj!

 

WANG FUSHENG (tetőtől talpig végigméri Kis Csöppséget)

Mintha ismerném ezt a gyereket. Kisasszony, azt tanácsolnám, hogy ne ártsa magát mások dolgába.

 

CHEN BAILU

Mi van?

 

WANG FUSHENG

Odakint éppen őt keresik.

 

CHEN BAILU

Kik?

 

WANG FUSHENG

A banditák a felső emeletről, mindegyik verőlegény.

 

KIS CSÖPPSÉG (ijedten felkiált)

Jaj, kisasszony!

 

CHEN BAILU (Fushenghez)

Csukd be az ajtót! Kulccsal zárd be!

 

WANG FUSHENG

De, kisasszony…

 

CHEN BAILU

Zárd be az ajtót!

 

WANG FUSHENG (bezárja)

Kisasszony, itt nem tudja elrejteni. Az anyja és a nevelőapja tűvé teszik érte az egész épületet.

 

Kintről léptek zaja és beszélgetés hallatszik.

 

CHEN BAILU

Maradjatok csendben, vannak kint!

 

FEKETE SAN HANGJA (kirobban)

Nincs ennek a dögnek semmi szerencséje! Úszhatna a boldogságban, de inkább elszökik! Az anyja keservét, ez nem ember fattya!

 

WANG FUSHENG

Hallgassa, már itt is vannak!

 

NŐ HANGJA

Eljött a Gazdagság Istene, erre meg ez a szívtelen gyerek lelécelt! Hogy fogunk ebből kimászni?

 

FEKETE SAN HANGJA (türelmét vesztve ráordít a nőre)

Pusztulj az anyádba! Olajra lépett, mert nem tartottad rajta a szemed, és még itt jártatod a pofád.

 

KIS CSÖPPSÉG

Ó, mit csináljunk?

 

CHEN BAILU

Csönd legyen!

 

NŐ HANGJA

A ruhámban szökött el, hova a fenébe mehetne így? Viszont a földszinten és az elsőn mindenki azt mondta, hogy nem látták.

 

MÁSODIK FÉRFI HANGJA

Az inas, aki ezen az emeleten dolgozik, azt állította, hogy előbb látta.

 

KIS CSÖPPSÉG

Jaj, kisasszony!

 

FEKETE SAN HANGJA

Akkor holtbiztos, hogy itt van! Gyerünk, keressük meg!

 

CHEN BAILU

Ha még egyszer megmukkansz, kilöklek!

 

NŐ HANGJA (acsarogva)

Eh, úgysem tud meglógni ez a kis dög!

 

A szobában a három ember lélegzetvisszafojtva hallgatózik, a léptek zaja fokozatosan távolodik.

CHEN BAILU

Elmentek.

 

WANG FUSHENG

Igen, valószínűleg odébb vonultak.

 

CHEN BAILU

Engedj, kinézek!

 

WANG FUSHENG

Ne hergelje őket! Ezekkel az alakokkal nem jó ujjat húzni. Az okos kitér a veszély elől.

 

CHEN BAILU

Ezt hogy érted?

 

WANG FUSHENG

Mindegyiknél pisztoly van, a nyakukat teszik kockára, hogy megkeressék a kenyerüket.

 

CHEN BAILU

Akkor sem viselkedhetnek bolond módjára! Nagyon csúnyán helybenhagyták ezt a gyereket, nézd csak, (felemeli Kis Csöppség karját) összebökdösték egy pipaszurkálóval. Ha tovább heveskednek, feljelentem őket!

 

WANG FUSHENG (gúnyosan)

Feljelenti őket! Kit jelent fel?! Kapcsolatban állnak a helyi nagykutyákkal, hogy jelenti fel őket? Még ha meg is nyerné a pert, a gyűlölködésnek véget tud vetni?

 

CHEN BAILU

De hát, csak nem fogom visszaadni nekik ezt a gyereket!

 

KIS CSÖPPSÉG (halálosan megretten)

Kisasszony, ne!

 

WANG FUSHENG (fejét csóválja)

Nehéz ügy. Amondó vagyok, az lesz a legokosabb, ha visszaküldi hozzájuk. Úgy hallottam, hogy még Jin Ba urat is képen ütötte, aki erre nagyon pipa lett; erről nem tetszik tudni?

 

CHEN BAILU (meglepődik)

Ó, a Jin Bát! (Kis Csöppséget nézi.) Te gyerek!

 

WANG FUSHENG

Gondoljon bele, Jin Ba úr, a Gazdagság Istene! Pénze is, hatalma is van, ezek a gengszterek szintén az ő keze alá dolgoznak. Atyavilág!

 

CHEN BAILU (halkan)

Jin Ba! (Kis Csöppséghez.) Hogyan találkozhattál össze ezzel a pokolfajzattal...? Kis Csöppség, tényleg megütötted?

 

KIS CSÖPPSÉG

Arra a sötét képű dagadtra tetszik gondolni…? Hm, ő együtt akart velem… Nem tudtam elbújni, nagyon megijedtem, és pofon csaptam.

 

CHEN BAILU (maga elé)

Jól tetted, jól tetted! Remélem, fájt neki!

 

 

WANG FUSHENG (fél, hogy bajba kerül)

Kisasszony, előre szólok, hogy én nem vagyok benne ebben az ügyben. Ha nagy könyörületességében foglalkozni akar ezzel a gyerekkel, az egyedül önre tartozik, de nem rám. Ha megkérdeznék tőlem…

 

CHEN BAILU (habozás nélkül)

Mondd azt, hogy nem láttad!

 

WANG FUSHENG (Kis Csöppséget figyeli; nyugtalanul)

Nem láttam! De…

 

CHEN BAILU

Ha baj történik, vállalom a felelősséget.

 

WANG FUSHENG (éppen ezt akarta hallani Bailutól)

Rendben, rendben, rendben… vállalja a felelősséget. (Mézesmázosan.) Az ígéret szép szó, ha megtartják, úgy jó.

 

CHEN BAILU (bólint)

Igen, természetesen állom a szavamat. Most pedig kérd meg Pan igazgatót, fáradjon ide.

 

WANG FUSHENG

Az előbb még nem akarta, hogy idejöjjön a nagyságos úr.

 

CHEN BAILU

Ha azt kértem, hogy menj, akkor szedd a lábad! Ne locsogj annyit!

 

WANG FUSHENG (elnyújtott hangon)

Igenis... igenis... (El.)

 

KIS CSÖPPSÉG

Ugye, nem küld vissza hozzájuk?

 

CHEN BAILU

Nem, nem foglak.

 

KIS CSÖPPSÉG

És ha idetalálnak?

 

CHEN BAILU

Az sem baj, majd elrejtelek.

 

KIS CSÖPPSÉG

Kisasszony…

 

CHEN BAILU (félbeszakítja)

Hallgasd csak, jön valaki.

 

Pan Yueting belép. Pan Yueting egy tagbaszakadt férfi, testét selyemruha borítja. Haja deres, mozgása lomha, ám ahogy megpillantja Bailut, egyszeriben megfiatalodik és felélénkül. Valójában a legkisebb fia is elmúlt már húsz éves. Szeme keskeny, orra olyan, akár egy palotapincsié. Vékony pengebajsza van, mikor hahotázik, nagy szájában az aranyfogak hivalkodva csillognak. Bronzszínű, nyestkutya prémjével bélelt köntöst visel, afelett pedig ujjatlan szatén kabátot, amin arany óralánc és smaragd-függő lóg. Úgy tűnik, csupán az imént öltözött át, gallérját még nem gombolta össze. Kezében szivart tart. Szemöldökét ráncolja, ám mosolyát nem tudja visszafojtani.

PAN YUETING

Bailu, tudtam, hogy keresni fogsz! Egész este vártalak, többször is ideküldtem valakit, hogy érdeklődjön felőled, ám még nem értél vissza. Hívtalak vacsorázni, de te nem jöttél, táncolni is hívtalak, ám ahhoz sem volt kedved, viszont abban biztos voltam, (rendkívül öntelten) hogy előbb-utóbb megkeresel!

 

CHEN BAILU (a szeme sarkából rásandít)

Ennyire hiszel a vonzerődben?

 

PAN YUETING (öntelten)

Sajnálhatod, hogy nem láttál fiatalon… (Suttog.) Tudom, hogy hiányoztam, (érzelgősen) ugye, így van?

 

CHEN BAILU

Ühüm, hiányoztál, hogy elintézz nekem egy ügyet.

 

PAN YUETING (összerántja a szemöldökét)

Újra és újra elintézni valamit... Mikor találkozunk, nem történik semmi más, mint hogy idegenek dolgába ütöd az orrodat!

 

CHEN BAILU

Hát ezt te kitől tudtad meg?

 

PAN YUETING

Fusheng mindent elárult.

 

CHEN BAILU

Vállalod?

 

PAN YUETING (Kis Csöppség mellé lép)

Hm, szóval csak egy ilyen kis tökmag.

 

CHEN BAILU

Nézd, mennyire szánalomra méltó… Ő…

 

PAN YUETING

Elég, mindennel tisztában vagyok, örökösen ugyanaz a nóta!

 

CHEN BAILU (fenyegetőn)

Yueting, vállalod vagy sem?

 

PAN YUETING

Vállalom! Vállalom!

 

CHEN BAILU

Kis Csöppség, gyorsan köszönd meg Pan igazgató úrnak!

 

Kis Csöppség előre akar lépni.

 

PAN YUETING (megállítja)

Hagyjuk, ezt hagyjuk... Bailu, állandóan bajt hozol a fejemre!

 

CHEN BAILU

Hallgasd!

 

Kintről zaj szűrődik be.

 

CHEN BAILU

 

Úgy tűnik, megint visszajöttek. Kis Csöppség, (jobbra mutat) te eredj be abba a szobába!

 

Kis Csöppség bemegy a jobb oldali szobába.

 

FEKETE SAN HANGJA

Ez az ajtó?

 

ELSŐ FÉRFI HANGJA

Úgy néz ki.

 

CHEN BAILU (Yuetinghez)

Valószínűleg az én lakásom ajtajáról beszélnek.

 

PAN YUETING

Ó!

 

FEKETE SAN HANGJA

Ne ködösíts! Azt láttad, hogy ezen az ajtón ment be?

 

ELSŐ FÉRFI HANGJA

Szinte száz százalék.

 

FEKETE SAN HANGJA

Nem jött ki?

 

NŐ HANGJA

Nézd már, ha itt vagy az ajtónál, mit vacillálsz?

 

MÁSODIK FÉRFI HANGJA

Akkor tisztázzuk, nehogy eltévesszük az ajtót!

 

A folyosón lévő férfiak hangja egybekeveredik.

 

CHEN BAILU

Yueting, ne várd meg, míg bejönnek! Menj ki, és zavard el őket!

 

PAN YUETING

Bizonyára ismernek engem ezek a fickók, nem lesz nehéz őket elküldeni.

 

CHEN BAILU

Remek! Yueting, köszönöm, igazán rendes ember vagy.

 

PAN YUETING (bárgyún mosolyog)

Amióta ismerlek, most először köszönsz meg valamit.

 

CHEN BAILU (csúfolódva)

Mivel most először viselkedsz rendes ember módjára.

 

PAN YUETING

Már megint kigúnyolsz! Bailu, te…

 

CHEN BAILU

Hagyd abba, és zavard el őket!

 

PAN YUETING

Jó. (Készül kinyitni az ajtót.)

 

CHEN BAILU

De Yueting, ugye tudsz arról, hogy Jin Ba szemet vetett erre a kis tökmagra?

 

PAN YUETING

Jin Ba? (Visszahúzza a kezét.)

 

CHEN BAILU

Megsértette Jin Bát.

 

PAN YUETING

Micsoda, Jin Ba ezt a lányt szemelte ki magának?

 

CHEN BAILU

Fusheng erről nem szólt?

 

PAN YUETING

Nem, nem… Nézd már, hajszál híján ostobaságot csináltam. (Visszahúzódik.)

 

CHEN BAILU

Hogyan, Yueting, most meggondoltad magad?

 

PAN YUETING

Bailu, tudnod kéne, hogy Jin Bának gyanús összeköttetései vannak, és nem adja meg másoknak a tiszteletet.

 

CHEN BAILU

Akkor nem vállalod?

 

PAN YUETING

Nincs arról szó, hogy nem vállalom, hanem egyszerűen képtelen vagyok vállalni. Ráadásul, egy ilyen vidéki csitri miatt te minek…

 

CHEN BAILU (neheztelve)

Rendben, ha nem, hát nem. De most ne tarts fel!

 

PAN YUETING

Ejnye, micsoda természeted van!

 

MÁSODIK FÉRFI HANGJA (durván)

Kopogjatok, biztosan itt van!

 

FEKETE SAN HANGJA

Honnét veszed?

 

MÁSODIK FÉRFI HANGJA

Nézd csak, ez ugye a madám zsebkendője? A gyerek meg az ő ruhájában lógott ki!

 

NŐ HANGJA

Csakugyan, tényleg az enyém!

 

FEKETE SAN HANGJA

Akkor biztos, hogy ez az ajtó, és ő meg itt van! Kinyitni! Kinyitni!

 

CHEN BAILU (gúnyosan)

Yueting, nem kell begyulladni! (Ki akarja nyitni nekik az ajtót.)

 

PAN YUETING (visszarántja Bailu karját)

Ne törődj velük!

 

AZ AJTÓ ELŐTTI EMBEREK HANGJA

Kinyitni! Kinyitni!

 

CHEN BAILU

Yueting, hogy ne kerülj kellemetlen helyzetbe, te előbb menj be abba a szobába. Ki akarom nyitni az ajtót.

 

PAN YUETING

Bailu, ne!

 

CHEN BAILU

Eredj be! (Balra taszítja.) Indulj már… Igazán haragszom.

 

PAN YUETING

Rendben, bemegyek.

 

CHEN BAILU

Siess, szaporán!

 

Amint Pan Yueting bemegy a bal oldali ajtón, Bailu azonnal szélesre tárja a középső ajtót.

 

CHEN BAILU (az ajtón túlra)

Mit kerestek itt?

 

FEKETE SAN (fekete ruhában és kalapban áll az ajtó mögött)

Hogy mit? (Felbőszülten hátrakiált a cimboráinak.) Gyertek, mindenki jöjjön be! Átkutatni a lakást!

 

CHEN BAILU (hirtelen kemény hangon, szigorú arccal)

Megállni! Mindenki jöjjön be?! Ki mondta, hogy bejöhettek? Mit képzeltek magatokról? Ha tovább erőszakoskodtok, itt van ennek a városnak a góréja, aki majd elintéz titeket! (Elmosolyodik.) Csempészárut kerestek? Ha ópium után kutattok, találhattok ópiumot, ha meg pisztolyt kerestek, hát van itt az is! (Kidülleszti a mellét.) Nem tréfálok! (A bal oldali szoba felé mutat.) Abban a szobában ötszáz tael⁵ nyers ópium van, (jobbra mutat) ott pedig nyolcvan pisztoly. Mondjátok csak, melyiket akarjátok? Van belőlük elég, hogy mindnyájan elszórakozhassatok velük! (Az ajtóban állók ijedtükben megdermednek.) Fáradjanak beljebb, uraim! (Igen előzékenyen.) Miért nem jönnek már be? Jé, mi történt? Mitől rezeltek be?

 

MÁSODIK FÉRFI (értetlenül)

Hát akkor menjünk be! Mit számít az?

 

FEKETE SAN

Bunkó! Ki hívott be? Takarodj ki!

 

MÁSODIK FÉRFI (mint egy tökkelütött)

Hát akkor kitakarodom; nekem aztán mindegy!

 

FEKETE SAN (mosolyog)

Ne… ne legyen ilyen bizalmatlan. Hát mire való ez a nagy harag? Nem ok nélkül háborgatjuk. Elvesztettünk egy gyereket, csak nemrégiben állt munkába. Azért jöttünk, hogy körülnézzünk, mert attól tartunk, valahol elrejtőzött, és még megijeszti önt.

 

CHEN BAILU

Ó, (mint aki hirtelen megérti) szóval csak egy kisgyerek miatt jöttetek ide ilyen rengetegen?

 

FEKETE SAN (feszült figyelemmel)

Valószínűleg látnia kellett, hogy bejött.

 

CHEN BAILU

Elnézést, nem láttam.

 

FEKETE SAN

De nézze csak, az ajtó előtt találtunk egy zsebkendőt, amit ő vesztett el.

 

CHEN BAILU

Ha elhagyta, akkor én mit csináljak?!

 

FEKETE SAN

Ön nem tud róla, de előbb látták, hogy bejött.

 

CHEN BAILU

Bejött a lakásomba? No, azt megmondom, ha valamit megfújt, az árát meg kell térítenetek!

 

FEKETE SAN

Ne tréfáljon, valószínűleg egy csapatban játszunk. Segítsen nekünk, ahogy látom, Jin Ba úrral ön is biztosan…

 

CHEN BAILU

Jin Ba úr? Ó, ti szintén Ba úr barátai vagytok?

 

FEKETE SAN (elmosolyodik)

Kevesek vagyunk mi az ő barátságára, de gyakran végzünk kisebb munkákat a nagyságos úrnak.

 

CHEN BAILU

Akkor helyben vagyunk! Jin Ba úr az előbb kért meg, hogy tegyem ki a szűrötöket.

 

FEKETE SAN

Az előbb?!

 

CHEN BAILU (végsőkig élezve)

Ba úr éppen itt van.

 

FEKETE SAN (elbizonytalanodva)

Itt van? Pár pillanattal ezelőtt kísértük ki a szállóból.

 

CHEN BAILU

De azt nem vettétek észre, hogy újból visszajött.

 

FEKETE SAN

Visszajött? (Kis szünet; érzi, hogy Bailu csak blöfföl.) Akkor találkozni akarunk vele, el kell mondanunk neki ezt a dolgot. (Az ajtó felé fordul.) Mit szóltok, igazam van?

 

AZ AJTÓBAN ÁLLÓK

Igen, igen, találkoznunk kell vele!

 

CHEN BAILU

Nem lehet! Ba úr meghagyta, hogy senkit nem kíván fogadni.

 

FEKETE SAN

Engem fogadnia kell! Találkozni akarok vele!

 

CHEN BAILU

Szó sem lehet róla, nem találkozhattok!

 

FEKETE SAN

Ha nem lehet, nekem akkor is találkoznom kell vele! (Észreveszi, hogy Bailu a jobb oldali szoba felé indul, ahol Kis Csöppség rejtőzik.) Tehát, Ba úr abban a szobában van!

 

CHEN BAILU (hirtelen a bal oldali szoba ajtajához rohan, ahova Yueting bújt el; két karjával elzárja a bejárást)

Rendben, menj be abba a szobába!

 

FEKETE SAN

Hohó… Ba asszony megint mókázni akar velünk! (Kegyetlen nevetéssel elindul Bailu felé; vadul.) Félre az útból! Félre!

 

CHEN BAILU

Az életeddel játszol! (Hátrafordul.) Ba úr, Ba úr! Jöjjön ki, és tanítsa tisztességre ezeket a pimasz csirkefogókat!

 

Kinyílik az ajtó, Pan Yueting hálóköntösben kijön.

 

PAN YUETING (befelé mutat; suttog)

Bailu, mit kiabálsz? Ba úr elbóbiskolt. (Észreveszi Fekete Sant.) Jé, te vagy az, Fekete San? Mi szél hozott?

 

FEKETE SAN (meglepődik)

Ó, Pan úr, kegyelmed szintén itt van!

 

PAN YUETING

Az előbb mentem be Ba úrral, hogy megpihentessük a tagjainkat, és pipázzunk. Mi ez a ribillió itt?

 

FEKETE SAN (hebeg-habog)

Hogyan, Ba úr itt van… (Mosolyog) E-e-e… itt alszik?

 

PAN YUETING

Be akarsz jönni tereferélni vele? Parancsolj, foglalj bent helyet! (Szélesre tárja az ajtót.) Égetek neked egy kis ópiumot, és Jin Bát is felkeltem, hogy csatlakozzon hozzád; így megfelel?

 

FEKETE SAN (alázatosan mosolyog)

Ugyan, Pan úr, ne űzzön gúnyt belőlünk!

 

PAN YUETING

Nem foglalsz helyet? Az urak ott az ajtóban nem jönnek be egy kicsit pihenni?

 

FEKETE SAN

Nem, nem… Még van egy hivatalos elintéznivalónk.

 

PAN YUETING

Pompás! Ha dolgotok van, akkor méltóztassatok eltűnni innét! Elég volt az ostobaságból!

 

FEKETE SAN (meghunyászkodva)

Igenis! Pan úr, kérem, ne legyen ennyire mérges! Ha megsértettük, legyen szíves megbocsátani! (Hirtelen hátrafordul az ajtóban állókhoz.) Mit tátjátok a szátokat, ti gazemberek, még mindig nem takarodtatok el?! A jó édes anyátokat, szemét senkiháziak! (Mosolyogva visszafordul.) Ilyen nincs! Micsoda csürhe! Pan úr, ha majd a Ba úr felkel, a világért se szóljon arról, hogy itt jártunk! Kisasszony, mondjon majd egy-két jó szót az érdekünkben, az előbbiekből pedig semmit ne említsen! Vegye úgy, hogy az imént csak tréfáltam önnel. Akasztófát érdemelnék! (Szájon csapja magát.) Dögöljek meg!

 

CHEN BAILU

Jól van, jól van… Tüstént hordjátok el magatokat!

 

FEKETE SAN (behízelgőn)

Elpárolgott a mérge? Rendben, megyünk. (El.)

 

CHEN BAILU (becsukja az ajtót)

Vége, (maga elé) most először tettem ilyen remek dolgot.

 

PAN YUETING

Vége, most először tettem ekkora őrültséget.

 

CHEN BAILU

Nagyszerű szórakozás volt.

 

PAN YUETING

Nagyszerű?

 

CHEN BAILU

Én mindent jó szórakozásnak tartok, ugye? (Ásít.) Egészen elfáradtam. (Egyszerre csak észreveszi a napfényt a padlón.) Hé, nézd csak!

 

PAN YUETING

Mit?

 

CHEN BAILU

A nap… a nap is felkelt már. (Az ablakhoz siet.)

 

PAN YUETING (unottan)

Ha felkelt, hát felkelt. Miért kell ezért lármázni?

 

CHEN BAILU (a nappal szemben áll, kintről alig kivehetően verébcsiripelés hallatszik)

Nézd, milyen kék az ég! (Felerősödik a csiripelés.) Hallgasd csak, veréb! Megjött a tavasz! (Szívében boldogságtól eltelve.) Ó! Szeretem a napot, szertetem a tavaszt, szeretem a fiatalságot, szeretem magamat! Óh, szeretem! (Nagyot szippant a hűs levegőből.)

 

PAN YUETING (egykedvűen)

Ha szereted, hát szereted. Mit kell erről locsogni? (Hirtelen.) Bailu, túl hideg van itt a szobában, még átfagysz. Becsukom az ablakot.

 

CHEN BAILU (konokul)

Ne, nem akarom, hogy becsukd! Nem kell becsukni!

 

PAN YUETING

Jó, jó… Ha nem, hát nem. Te gyerek, igazán nem tudok mit kezdeni veled. Még a saját lányomhoz sem voltam ennyire gyengéd.

 

CHEN BAILU (hátrafordul)

És mi van ebben olyan különös? Ha a lányod volnék, lehetnél ilyen gyengéd hozzám?

 

PAN YUETING

Jól mondtad, ez talált! (Rimánkodva.) No, de csukd be az ablakot, mert megfá… megfá… (Száját kitátja, orra elfacsarodik; tüsszenteni készül.) megfá… Hapci! (Tüsszent.) No lám, már meg is fáztam!

 

CHEN BAILU (visszasiet az ablaktól)

Ajaj, miért nem szóltál előbb?

 

PAN YUETING

Akkor most már bezárhatod.

 

CHEN BAILU

Nem, nem, inkább rád adok még néhány ruhát. Gyere, csücsülj le! Vedd a válladra a kabátom, tekerd nyakad köré a sálam, takarózzál be a prémköntösöddel, és tartsd a kezedben a melegvizes palackomat. Nézd csak, hát nem jobb így? (Az öregúr a pamlagon egészen különös látványt nyújt.) Igazán kedvellek, tényleg hasonlítasz az édesapámra. Ó, szegény Apu! Csak bosszúság ér itt nálam!

 

PAN YUETING (eltolja magától)

Bailu, (fel akar állni) ne nevezz Apunak!

 

CHEN BAILU (visszalöki a pamlagra)

Szeretném, ha Apunak nevezhetnélek. Apunak akarlak hívni, Öreg Apu!

 

 

PAN YUETING (tiltakozva)

Nem is vagyok öreg, miért nevezel Öreg Apunak?

 

CHEN BAILU (mint egy elkényeztetett gyermek)

Azért is így foglak hívni! Öreg Apu! Öreg Apu!

 

PAN YUETING (váratlanul jókedvre derül)

Rendben, hívjál így! Jó ez a megszólítás! (Fülig ér a szája.)

 

CHEN BAILU (hirtelen)

Yueting, helyezd magad kényelembe! Felolvasok egy regényrészletet. (Elővesz egy díszkötésű könyvet.)

 

PAN YUETING

Semmiféle regényt nem akarok meghallgatni!

 

CHEN BAILU

Meg kell hallgatnod!

 

PAN YUETING

Rendben, csupa fül vagyok… (Megpillantja a könyv címét.) „Napkelte”. Nem jó, nem jó, már a cím is rossz.

 

CHEN BAILU

Jó a címe! Én mondom, hogy jó!

 

PAN YUETING

Rendben, rendben… Olvasd!

 

CHEN BAILU (felüti a könyvet, majd olvasni kezd)

„… Felkelt a nap, mögöttünk maradt a sötétség.”

 

PAN YUETING (ásít és nyújtózkodik)

Ez értelmetlen, ennek se füle, se farka.

 

CHEN BAILU (nem törődik vele, tovább olvassa)

„… De a nap nem a miénk, mert aludnunk kell.”

 

PAN YUETING (mélyet ásít)

Ez sem jó, bár abban van valami, hogy „aludnunk kell”.

 

CHEN BAILU (türelmetlenül becsapja a könyvet)

Milyen undok vagy! Megtiltom, hogy a szavamba vágj! Ha még egyszer megmukkansz… (Éppen felemeli a könyvet, hogy megüsse, mikor…)

 

A hálószobában egy pincsikutya kaffog, közben Kis Csöppség riadt kiáltozása hallatszik.

 

PAN YUETING

Mi ez?

 

Bailu feláll, Kis Csöppség kiszalad a hálószobából, és ijedten becsapja az ajtót; az ajtórésnél az öleb tovább vakkantgat.

 

KIS CSÖPPSÉG (rémülten)

Kisasszony! Kisasszony!

 

CHEN BAILU

Mi történt?

 

KIS CSÖPPSÉG (ijedten zihál)

Felébredt a kutyája! (Hátrapillant.) Megharapott.

 

CHEN BAILU

Te gyerek!

 

PAN YUETING

Látod, mennyi baj van vele!

 

Kopognak.

 

KIS CSÖPPSÉG (Bailut figyeli)

Valaki kopog.

 

CHEN BAILU (az ajtóhoz megy)

Ki az?

 

Dasheng kinyitja az ajtót és belép.

 

FANG DASHENG

Én vagyok, Zhujun.

 

CHEN BAILU (meglepődve)

Te hogyhogy még nem alszol?

 

FANG DASHENG

Túl zajos ez a hely, nem tudok aludni. Az inas az előbb mondta, hogy örökbe fogadtál egy kislányt.

 

CHEN BAILU

Örökbe fogadtam?

 

FANG DASHENG

Ühüm.

 

 

CHEN BAILU

Hű, (Kis Csöppségre mutat) itt van! Ő az én fogadott lányom, Kis Csöppségnek hívják.

 

FANG DASHENG (érdeklődve)

Ó, Kis Csöppség!

 

PAN YUETING (feltápászkodik a ruhakupacból, a tarkabarka sál és a nagykabát egészen

beborítja)

Hé, hé… Bailu! Ne társalogj ilyen vidáman, ki ez az úr?

 

CHEN BAILU

Nem tudod? Hadd mutassam be az unokabátyámat!

 

PAN YUETING (megdöbben)

Az unokabátyád?

 

FANG DASHENG (csupán most veszi észre, hogy még más is tartózkodik a szobában; Bailuhoz)

Hogyan, és ő?

 

CHEN BAILU (nagy komolysággal)

Jé, nem ismered? Ő az apukám.

 

FANG DASHENG (meghökken)

Az apád?

 

PAN YUETING (Bailuhoz; tréfálkozva)

Ó, együtt a család! (Hirtelen az ablakra mutat.) De gyorsan zárd… zárd… (az ablak felé bök)… zárd… Haaapci! (Tüsszent.) Na tessék, csakugyan megfáztam!

 

 

GYORS FÜGGÖNY

 

 

Fordította: Selmeci András

 

 

 

 

 

1. Zhujun – Bailu eredeti neve; a Bailu felvett név, jelentése: „fehér harmat”.

2. Good night! (angol) – Jó éjszakát!

3. Nem tudom, hogy ki ő. – A régi Kínában a „madám” rendszerint mamának szólíttatta magát a lányokkal.

4. … madzsongoztak a másik szobában. – A madzsong népszerű kínai társasjáték, amit dominó lapocskákhoz hasonló kövekkel játszanak.

5. Tael (liang) – régi pénz- és súlyegység; 1 tael = 37.783 g.