TIAN HAN

 

 

 

 

 

A TIGRIS-FOGÁS ÉJSZAKÁJA

 

     

     獲虎之夜

 

 

            

 

 

SZEMÉLYEK

 

WEI FUSHENG, jómódú vadász

 

WEI HUANG-SHI, Wei Fusheng asszonya

 

LÓTUSZ, Wei Fusheng egyetlen leánya

 

NAGYANYÓ, Lótusz atyai nagyanyja

 

LI DONGYANG, a szomszédjuk; fertálybíró

 

HE WEIGUI, Li rokona; szántóvető

 

BOLOND HUANG, Lótusz unokafivére

 

TU DA, ZHOU SAN, a Wei család hosszú távra felfogadott segédei

 

 

TÖRTÉNIK

a Xinhai forradalmat¹ követő valamely esztendőben, téli éjjel, Changsha városától keletre, egy hegyi faluban a Tündérnő-bérc mellett

 

SZÍN: Wei Fusheng házának „tűzszobája”. (Szoba, ahol étkezés után a falusiak pihennek, valamint a vendégeket fogadják, téli estéken pedig a család apraja-nagyja az itt található kemence lángjánál melegszik.)

Mikor a függöny felgördül, Wei Fusheng a kemence mellett üldögélve vízipipát szív, agg anyja pedig egy nádfonatú karosszékben gubbasztva pöfékel. Fusheng felesége éppen teát forráz. Lótusz – tizennyolc-tizenkilenc esztendős; ugyan a hegyi emberek öltözetét viseli, ám az nem csúfítja el szépségét – a leforrázott teát tálcán tartva először nagyanyját, majd apját kínálja, végül kisétál a tűzszobából, hogy a családja segédeit is megvendégelje. Wei Fusheng tekintetével kikíséri lányát, majd odasúg a feleségének.

 

WEI FUSHENG

Remek vásárt csinált a Chen család azzal, hogy Lótusz odaházasodik. Annyi sok menyük van, én mindegyiket láttam, de közülük csak egy-kettő olyan takaros, mint a mi lányunk.

 

WEI HUANG-SHI (anyai büszkeség tölti el)

Néhány napja Luo Da úr szintén így mondta. Szívünket-lelkünket kitettük, míg végül sikerült összeállítanunk egy valamirevaló kelengyét. Máskülönben, hiába szemrevaló, ha túlságosan szegényes a kelengyéje, semmibe vennék a sógorasszonyok.

 

WEI FUSHENG

Tündérnő Anyának is köszönettel tartozunk! Ritkaság, hogy az utóbbi években nem álltunk hadilábon a szerencsével. Legutóbb egymás után két tigrist is fogtunk, ha nem így történik, nem ment volna minden ilyen könnyen.

 

WEI HUANG-SHI (eszébe jut)

Elhelyeztétek a mordályt?

 

WEI FUSHENG

Igen, csak még nem feszítettük ki a buktató drótot. Egy kicsit később kifeszítjük, és aztán ma este biztosan nem térünk haza üres kézzel.

 

WEI HUANG-SHI

Ha ma megint fogtok egy tigrist, újból gazdagszik Lótuszka hozománya. Még azt is tervezem, hogy bemegyek a városba, és brokát ágytakarót meg hímzett ágyfüggöny-díszt veszek neki. Már csak alig néhány nap, és átköltözik az ura házába, így ha nem iparkodom, félek, már túl késő lesz.

 

WEI FUSHENG

Ha egy csöppet nagyobb tigrist zsákmányolunk, nem is kell a városba szállítani, hogy jutalmat kérjünk érte. Lenyúzzuk a bőrét, és készítünk egy derékaljat Lótusznak, ami a magunkfajta vadászemberek ügyességét dicséri majd. Mikor az első tigrist fogtam, már tervbe vettem mindezt. Lótusz, te… Lótusz, hogyhogy nem jössz be?

 

WEI HUANG-SHI (elsomolyodik)

Biztos megneszelte, hogy a frigyéről csevegünk, ezért elrestellte magát, és visszabújt a szobájába.

 

WEI FUSHENG

Mostanság még úgy-ahogy rendesen viselkedik, de azelőtt rettenetes szófogadatlan volt. Majd megütött miatta a guta.

 

WEI HUANG-SHI

Engem szintén! Csak hát hallottam, hogy esténként olyan keservesen sír-rí, szörnyen haragudtam rá, de közben szántam is… Végtére is, ő hús a húsomból, vér a véremből. (Eltöpreng.) Az a félnótás még a templomban tanyázik?

 

WEI FUSHENG

Ühüm, még ott, a templomi színpad alatt húzta meg magát. Eredetileg el akartam üldözni, ám a helyiek nem kívánják kitenni a szűrét, mivel fiatal, apátlan-anyátlan árva, emellett nem tett rossz fát a tűzre. Így hát nem tudtam nyíltan előállni a tervemmel.

 

WEI HUANG-SHI

Mostanában nem láttam őt a házunk körül sündörögni.

 

WEI FUSHENG

Valószínűleg, miután elhúztam a nótáját, már nem mer többé idejönni. Az efféle sült bolond attól nem ijed meg, ha csak egy kicsit megpirongatod.

 

NAGYANYÓ

Annyira szánalomra méltó az a kölök! Elég lett volna leteremtened és rászólni, hogy később ne ténferegjen erre. Mi a csudának kellett elnáspángolni?

 

WEI FUSHENG

Nem tetszik tudni, hogy az a suhanc bár ránézésre egy ostoba bolond, de Lótusszal már egyáltalában nem viselkedik bolond módjára. Régebben engedtem, hogy együtt játsszanak, nem nagyon törődtem vele. Később aztán fölcseperedett, és minden áldott nap  a lányunk körül sertepertélt, aki úgy tűnt, szintén nem bír meglenni nélküle – én meg csupán ekkor kaptam észbe! Akkortájt ennek a félcédulásnak az anyja csak nemrégiben halt meg, így hát beajánlottam csordásnak Wangékhoz, Szántófalvára. Erre azt találta mondani, hogy nem akar olyan messzi vidékre kerülni, meg hogy bár fedél nélkül maradt, esze ágában sincs elhagyni a Tündérnő-bércet. Attól fogva a templomi színpad aljánál tengeti a napjait. Szánalmasnak csakugyan szánalmas, viszont amint eszembe jut, hogy a lányunk miatta nem akart megházasodni, elönt az epe!

 

WEI HUANG-SHI

Jól van, most már nincs miért haragudnunk, hisz sikerült egy derék embert választanunk Lótusznak.

 

WEI FUSHENG (váratlan eszébe jut)

Hő, tegnapelőtt Lótusz hová ment?

 

WEI HUANG-SHI

Szurdokhátra, Li Da takácshoz, a szomszéd lány, Zhang Er is elkísérte. Megkértem, ajándékozzon neki néhány font tigrishúst, közben kérdezze meg, megszőtte-e már a vásznunkat.

 

WEI FUSHENG

Jobb lenne, ha később Tu Dát küldenéd, egy hajadon ne kószáljon odakinn! Mintha láttam volna, ahogy a hegytetőről sétál lefelé.

 

WEI HUANG-SHI

Miért kérdezted ezt?

 

WEI FUSHENG

Már régóta nem tette ki a lábát itthonról, attól tartok, ismét elment a templomba.

 

NAGYANYÓ

Nincs abban semmi, ha elmegy a Bódhiszattva² előtt tisztelegni.

 

WEI FUSHENG

Az természetesen nem lenne baj, ha csupán imádkozni ment, ám aggódom, hogy újból találkozott azzal a bolonddal.

 

WEI HUANG-SHI

Elkísérte őt Zhang Er! S tetejébe, miután Lótuszt eljegyezték, egycsapásra elfelejtette azt a féleszűt.

 

WEI FUSHENG

Adja az ég, hogy így legyen!

 

Ekkor kintről beszélgetés hallatszik. Li Dongyang és He Weigui érkeztek látogatóba Wei Fushenghez, Tu Da elébük siet.

 

TU DA (odakint)

Óh! Li úr jött. Tessen befáradni!

 

LI DONGYANG (odakint)

No hát, Da mester! Fusheng itthon van?

 

TU DA (odakint)

A tűzszobában üldögél. Kerüljenek beljebb!

 

Tu Da megjelenik a színen.

 

TU DA

Vendégek érkeztek. (Távozik.)

 

Li Dongyang és He Weigui belépnek, Fusheng meg a többiek felállnak az üdvözlésükre.

 

LI DONGYANG

Wei gazda!

 

WEI FUSHENG

Ó, isten hozta, fertálybíró uram! Kérem, foglaljon helyet, helyezze magát kényelembe! Ez az úr pedig…?

 

LI DONGYANG

A rokonom, He-nek hívják, az alföldön él.

 

WEI FUSHENG

Ó, örvendek, He testvér! Mikor érkeztél a felföldre?

 

HE WEIGUI

Délután.

 

LI DONGYANG

Ma délután érkezett. A családja nemzedékek óta a síkságon él, csak hébe-hóba jár errefelé. Ő az unokahúgom férjének a bátyja. Mikor múltkoriban az alföldre utaztam ügyes-bajos dolgaimat intézni, megháltam náluk egy éjszakára. Szóba hoztam nekik, hogy a hegyekben rengeteg a tűzifa, a földek zsírosak és esténként tigrisek meg párducok üvöltése is hallható. Arról szintén meséltem, hogy legutóbb a családotok két tigrist is fogott, egyiket a városba vittétek jutalomért, a másikat meg ketrecbe zártátok. Az atyafisága még nem látott tigrist, mind egy szálig el kívántak jönni, hogy megnézzék. Különösképpen ennek a legénynek dobbant meg a szíve, kötötte az ebet a karóhoz, hogy idekísér. Ilyenformán nem maradt más választásom, mint hogy magammal hozom.

 

HE WEIGUI (hirtelen zajt hall, lázasan megrángatja Li Dongyang karját)

Tyűha, most nem a tigris horkantott?!

 

Wei Fusheng és a családja elmosolyodik.

 

WEI FUSHENG

Nem, hanem ott hátul az ólban a disznók röfögnek.

 

LI DONGYANG

… A tigrist, amit másodjára fogtatok, szintén elvittétek a városba?

 

WEI FUSHENG

Úgy a', négy-öt napja.

 

LI DONGYANG

Te hogyhogy nem mentél?

 

WEI FUSHENG

Lao-ert küldtem magam helyett, aki egy füst alatt néhány portékát is beszerzett. Nekem dolgom akadt idehaza.

 

LI DONGYANG

Így hát, Weigui, nem jártál szerencsével. Tűkön ültél, hogy láthasd a tigrist, nagy nehezen feljutottál a hegyekbe, csakhogy azt már elszállították.

 

WEI HUANG-SHI (teával kínálja a vendégeket)

Valóban, He fivérem, jobb lett volna, ha öt-hat nappal hamarább érkezel. Huhú, mielőtt elvittük, rengeteg nép járt a csodájára! Még két-három nappal azután is jó néhányan idesereglettek megnézni, ám mindannyian hoppon maradtak. A Zhou család új második ágyasa a városból szintén eljött megcsodálni. A ketrec mellé bújt, és amikor a tigris fölbődült, ő hátratántorodott, maga előtt összecsapta a tenyerét, mire a karján a két jáde karkötő – reccs! – ripityára törött.

 

HE WEIGUI

Fú, de rémes!

 

LI DONGYANG (elmosolyodik)

Messzire szállt a híre, hogy tigrist fogtatok, még Chunhua városában is tudnak róla. Az ottani városkapitány asszonya szintén el akart jönni, hogy megnézze. Milyen kár, hogy ilyen sietve elszállítottátok a városba!

 

WEI FUSHENG

Annyi baj legyen! Ha ma mellénk szegődik a szerencse, fogunk még egyet. Csak attól félek, hogy nem élve kapjuk el.

 

LI DONGYANG

Nofene! Megint állítottatok egy ketrec-csapdát?

 

WEI FUSHENG

Nem, mordállyal vadászunk rá. Megvárjuk, míg a népek elcsendesednek, és aztán kifeszítjük a buktató drótot.

 

LI DONGYANG

Hol feszítitek ki?

 

WEI FUSHENG

A hátsó hegyháton.

 

LI DONGYANG

Arrafelé nem járnak?

 

WEI FUSHENG

Ilyen öreg éjszaka ki merészkedne föl oda? Ráadásul, mindenki tudja, hogy tegnap hegyomlás volt arrafelé.

 

LI DONGYANG

Úgy hát, emelem a kalapom, ma este újból fogtok egy tigrist! Meg kell hívnod egy pohár ünnepi borra!

 

WEI FUSHENG

Mi az hogy! Lótusz hamarosan házasodik, amennyiben pedig ma megint fogunk egy fenevadat, hetedhéthatárra szóló lakodalmat csapunk, ott pedig meghívom fertálybíró uramat nem is csak egy, hanem sok-sok pohár boritalra.

 

LI DONGYANG

Óh, pompás! Azt csiripelik, hogy Lótusz már a napokban házasodik, viszont én még nem készültem semmi ajándékkal.

 

WEI HUANG-SHI

Ajaj, kend ne veszkődjön ilyesmivel! A nagyanyja, Cheng Da tegnapelőtt megajándékozott bennünket egy vég vászonnal, meg két dunyhahuzattal, pedig mi egyáltalán nem szolgáltunk rá ezekre.

 

LI DONGYANG

Ugyan, miket mond, ami jár, az jár. A Chenek mikor küldik át a nászajándékokat?

 

WEI HUANG-SHI

Az újesztendő első napján.

 

LI DONGYANG

Igazán összeillik ez az ifjú pár! Nem csupán itt, a mi fertályunkon, hanem az egész faluban ritkaság az ilyen.

 

Ta Da belép.

 

TU DA

Gazda, ugye indulhatunk kifeszíteni a drótakadályt?

 

A szobában ekkor már mécsest gyújtottak. A kemencében vadul lobog a láng.

 

WEI FUSHENG (kiles az ablakon)

Indulhattok, de vigyázzatok magatokra!

 

TU DA

Rendben.

 

LI DONGYANG

Csakugyan derék fickó ez a Tu mester.

 

WEI FUSHENG

Hm, megbízhatóan végzi a dolgát.

 

WEI HUANG-SHI

Szavatartó és igazán tisztelettudó ember. Már öt-hat éve áll szolgál a családunknál, de még egyszer sem szájalt velünk. Ó… most jut eszembe, ugye a második lányuknak szintén hamarosan bekötik a fejét?

 

LI DONGYANG

Ühüm. Úgy rendeztük, hogy a következő esztendő harmadik hónapjában Aranykakasfalvára kerül, a Hou családhoz.

 

WEI HUANG-SHI

A Hou családhoz! Hát az aztán pompás família! Harmincegynéhány szájat etetnek-itatnak, és hét-nyolc bérest is felfogadtak! Biztosan aranyélete lesz a második lányuknak, ha a házukba kerül.

 

LI DONGYANG

Hej, miféle aranyélete? Legfeljebb csak nem fog koplalni. A Houék menyeinek hírhedten nehéz sora van. Korán  kelnek, későn feküsznek, s az még hagyján, hogy fonnak, kenderfonalat sodornak, teát készítenek, rizst főznek, ruhát mosnak és keményítenek, de emellett még kijárnak a hegyoldalra édesburgonyát ültetni, meg a földekre rizst aratni. Az év elejétől az év végéig ki sem látnak a munkából, és ha szülnek egy fiút vagy lányt, még keservesebb az életük.

 

WEI HUANG-SHI

Viszont éppen ilyen az igazán jó család! Mentől dolgosabb és takarékosabb egy família, annál inkább gyarapodik.

 

LI DONGYANG

Így, bizony. Én is éppen emiatt adom oda nekik a lányomat. Az édesanyja betegesen szereti, ezért mikor a fülébe jutott, hogy a Houék végül is kifélék, mifélék, eleinte nem kívánta elküldeni nekik a lányunk házassági horoszkópját³.

 

NAGYANYÓ

Fusheng, szólj Hu Ernek, hogy hozzon néhány száraz tűzifát a fáskamrából. Ha ma lőtök egy tigrist, még sokáig fenn kell maradunk.

 

WEI FUSHENG

Majd magam megyek. (Felkel, és kiballag.)

 

LI DONGYANG

Nagyanyó, remek erőben van.

 

NAGYANYÓ

Hej, elárulom uraságodnak, végül is, benne járok a korban. Már nem vagyok olyan jó erőben, mint azelőtt.

 

HE WEIGUI

Hány éves tetszik lenni?

 

LI DONGYANG

Próbáld kitalálni!

 

HE WEIGUI

Úgy gondolom… nagyjából annyi lehet, mint a saját nagyanyám.

 

WEI HUANG-SHI

A nagyanyád hány esztendős?

 

HE WEIGUI

Hetvenöt.

 

WEI HUANG-SHI

Akkor egy évvel fiatalabb a napámnál.

 

LI DONGYANG

Az ő öreganyja szintén makkegészséges. Néhány napja, mikor megháltam náluk, láttam, hogy az unokái alsóruháit hímezi.

 

WEI HUANG-SHI

A mi nagyanyánk szeme már nem a régi, de a lába csupa izom. A Tündérnő-templom egy magas meredélyen áll, ennek ellenére még fel tud kaptatni oda.

 

LI DONGYANG

Mi, utódok csakugyan nem érünk az elődeink nyomába.

 

WEI HUANG-SHI

Mennyire igaz!

 

NAGYANYÓ

Én még hagyján, de láttad volna az apósodat! Az öregúr nyolcvan esztendős korában megmutatta a fiataloknak, hogy milyen erős, és két véka rizst egymaga hordott föl a hegyre.

 

HE WEIGUI

Tyűha, micsoda izomember! Attól tartok, én erre képtelen volnék.

 

NAGYANYÓ

A magadféle tizennyolc-tizenkilenc éves legények erősek, mint a bivaly; nincs olyan, amire ne lennétek képesek.

 

Wei Fusheng, karjában tűzifát nyalábolva bejön, majd megtölti vele a kemencét.

 

WEI FUSHENG

Miről társalogtok?

 

LI DONGYANG

Arról éppen, hogy a mai fiatalok már nincsenek olyan jó erőben, mint a régi öregek.

 

WEI FUSHENG

Szent igaz. Vegyük például minket, vadászembereket, hát hogy is érnénk fel az elődeinkhez? Ellenben a fegyvermívesség azért kifinomultabb, mint régebben.

 

HE WEIGUI

Wei gazda, a becses családja hogyan fogta el a két tigrist?

 

WEI FUSHENG

Igazán érdekes története van. A múlt évben is fogtunk néhányat, csakhogy azokat nem volt olyan könnyű elejteni, mint az idei kettőt. Az első különösképpen váratlan ajándék volt. A családom éppen hogy összeállított egy csapdát, még nem vittük föl a hegyre, hanem a disznóól mögé rejtettük. Nyitva hagytuk az ajtaját, és csupán abban bíztunk, hogy talán fogunk valami kisebb vadat. Ám mit ad ég, éjnek évadján arra riadtunk, hogy fölbolydult a disznóól, ezután pedig néhány horkantás hallatszott, ami fűrészelés zajára hasonlított. Azonnal fölkeltünk, magunkhoz kaptuk a vadászfegyvereket, a vasvillákat meg a lámpásokat, és észrevettük, hogy a disznóól mögött egy hatalmas tigris esett kelepcébe! A portánk mellett sompolygott, és ahogy meghallotta a disznóröfögést, megjött az étvágya. Nem volt más útja, így hát besurrant a ketrecbe, és erőnek-erejével át akart mászni az ólba, erre meg a ketrec zárja kioldódott, a hátsó ajtó meg csatt! lecsapódott. Mivel ilyen szép eredménnyel jártunk, később eszkábáltunk egy másik ketrecet, ez még az előbbinél is furmányosabb volt. A hegyháton, a vadonban állítottuk föl, körös-körül elfedtük faágakkal, és pusztán egyetlen bejáratot hagytunk. A ketrec hátuljába disznókat, kecskéket, csirkéket és récéket tettünk, mindegyiknek megkötöztük a lábát, hadd kapálódzanak meg sivalkodjanak! Ha a téli hegyen keresztülvág egy korgó gyomrú tigris, és meghallja a vadonban az állatok visítását, még szép, hogy belopódzik a ketrecbe! És csakugyan, harmadnapra rá, este, ismét lépre csaltunk egyet. Éppen azt, amelyiket öt-hat napja szállítottunk el a városba jutalomdíjért.

 

HE WEIGUI

Ilyen könnyű tigrist fogni?

 

WEI FUSHENG

Már hogy lenne?! Pusztán csak ránk mosolygott a szerencse. A Tündérnő-bércen keresztül érkeztetek, amitől balra egy hosszú meredély húzódik. Valaha az nem volt ilyen kopár, mint most, hanem vén és mély erdő borította. A környékbeliek tudták, hogy a rengeteg tigris odúkat rejt, így hát egy fia lélek sem merészkedett be oda tűzifáért. Mivel időtlen idők óta nem vágták arrafelé a fákat, az erdő egyre csak terebélyesedett meg sűrűsödött, olyannyira, hogy már a napot sem lehetett látni. Később elszaporodtak a tigrisek, és újra meg újra kimerészkedtek, hogy fölfalják a helyiek jószágait. Este rendszeresen hallani lehetett a bőgésüket, úgyhogy a környékbeliek nem mertek nyugodt szívvel aludni térni. Később az egyik fenevad a hegyháton lakó Süket Yisi fiát is elragadta. Süket Yisi híres vadász a vidékünkön, csupán ez az egy szem fiúgyermekük volt, akit a saját életüknél is jobban szerettek. Ám hogy, hogy nem, egyszerre csak elragadta őt egy tigris – a szülei elviselhetetlen kínt éreztek! Süket Yisi megesküdött, hogy végez ezzel a tigrissel. Volt egy komája, a családneve Yuan, ő ugyanúgy neves vadász, a népek Mordályos Yuannak hívják. Mordályos Yuan is ráállt, hogy segítségére lesz gyökerestül kiirtani a bajt. Süket Yisi vállán vadászpuskával, kezében tőrrel nap nap után kijárt a hegyoldalra fölkutatni a tigrist, és egy szép nap csakugyan ráakadt egy csapásra, amit követve eljutott az odújáig. Tüstént észrevette, hogy nincs ott az anyatigris, csupán a négy kicsinye ficánkol az odúban. Az odú mellett pedig egy kisgyermek feje és lábai hevertek halomban, csontig lerágva róluk a hús. Jobb lett volna, ha Süket Yisi nem látja meg a csontokat! Mert amint megpillantotta, szívébe hasított a fájdalom, majd rettenetes dühre gyulladt, úgyhogy a tőrével íziben lekaszabolta a tigriskölyköket. Süket Yisi tisztában volt vele, hogy az anyjuk mindenáron bosszút akar majd állni. Másnap nyomban hívta Mordályos Yuant, meg egy sereg másik vadászt, akikkel körbekerítették a hegyet. Aznap, mikor az anyatigris visszaért és észrevette, hogy a kicsinyei egytől egyig odavesztek, álló éjszakán át bőgött. Második nap, mikor körbezárták a hegyet, az odújában ülve várakozott…