DING XILIN

ELNYOMÁS

壓迫

Liu Shuhe emlékének

Shuhe,

     ezt az egyfelvonásost neked ajánlom. Azt nem merném állítani, hogy a darab szeretetre méltó főszereplőjét te ihletted, ellenben művem cselekménye a történetedből született. Tavaly télen, feltehetően még emlékszel, el kívántál hagyni minket, hogy másik lakást keress. Egyik este, mikor a kandalló mellett üldögélve a tűznél melegedtünk, szóba került ez az ügy. Tréfálkozva megemlítettük, amennyiben nem nősülsz meg, biztosan nem találsz lakást, hiszen ha valaki Pekingben albérletbe költözik, két feltételnek meg kell felelnie: legyen kezese és felesége. Akkor úgy éreztem, ez igen izgalmas téma, mondtam is, szerzek neked ebből egy rövid darabot. Ennek már több mint egy esztendeje. Ez alatt az egy esztendő során jó néhányszor meg akartam írni, azonban nem jártam sikerrel. Most végül kínnal-keservvel elkészült a kézirat, ám te már elhunytál! A korábbi, kísérletképpen papírra vetett alkotásaimat először mind te nézted át, és csupán azután jelentek meg, ellenben ez a kis darab, amit éppen neked szereztem, már nem részesülhet a kritikádban — elmondhatatlanul szomorú vagyok emiatt!

     Ez az egyfelvonásos mindössze a képzelet szüleménye. Nem feszeget „kérdéseket”, és nem vonható le belőle „tanulság”, ám a halálod miatt mégis különleges jelentőséggel bír. Tudod, hogy hunytál el? Forró kórban¹ szenvedtél, ám azért haltál meg, mert agyoncsíptek a legyek. Tulajdonképpen a legyek nem csípnek, de a barátaid minden alkalommal mikor a kórházban meglátogattak, az ágyadon, rajtad és a tejes bögréden rengeteg legyet csaptak agyon. Olyan helyzetben voltál, hogy nem volt senki, aki istápoljon, ezért azt állítani, a legyek csíptek halálra, semmiképen sem túlzás. Így hát arra gondoltam, kétségkívül nem hunytál volna el, ha lakáskeresés közben, csakúgy, mint ennek a darabnak a főszereplője, találkozol egy mélyen együtt érző emberrel, aki veled „összefogott” volna, hogy közösen álljatok ellen nem csupán a „vagyonos osztályok elnyomásának”, hanem a társadalomban jelen lévő mindenféle zsarnokságnak és elnyomásnak.

     Rendkívül humoros ember lévén, bizonyosan nem törsz pálcát felettem amiatt, mert egy vígjátékkal emlékezem meg egy elhunyt barátról. Nem vagyok borúlátó természet, viszont elhiheted, miután elkészültem ezzel a darabbal, csakis végtelen keserűséget és fájdalmat éreztem.

                                                                                                                                               Xilin

A Köztársaság 14-ik évében², 12. 07.

SZEMÉLYEK

FÉRFI VENDÉG (FÉRFI)

NŐI VENDÉG (NŐ)

FŐBÉRLŐ ASSZONY (FŐBÉRLŐ)

CSELÉDASSZONY

RENDŐR

SZÍN: régi típusú kínai lakás egyik szobája. Hátul szárnyas ajtó, az udvarra visz. Jobbra és balra egy-egy ajtó, az oldalszobákba vezetnek. A szoba közepétől kissé jobbra szögletes asztal, körötte néhány kisszék. Az asztalon fehér vászonterítő, közepén petróleumlámpa és teáskészlet. Balra teázóasztal, valamint két szék a fal mellett. Az egyik széktámlán esőköpeny, mellette bőr kézitáska. Hátul, baloldalt a falnál mosdóállványszerű, tükrös kisasztal, rajta óra és váza. A szobában még vannak egyéb berendezési tárgyak, a falon függ néhány kalligráfia és festmény is, de egyszerűek és igénytelenek.

Mikor a függöny felgördül, egy tweed zakós, bőrcsizmás férfi a teázóasztal melletti széken pipázik. A Cselédasszony a bejárati ajtón kívül áll, karját kinyújtja az eresz alá, hogy megnézze, esik-e még.

CSELÉDASSZONY (belép a szobába)

Már elállt az eső, hogyhogy még nem ért haza? (Az asztalról felvesz egy kannát, a teázóasztalhoz sétál és teát tölt a Férfi Vendégnek.)

FÉRFI (türelmét vesztve felpattan)

Eh, hozz valami ételt; rendben?

CSELÉDASSZONY

Végül is, akad itt harapnivaló, de meg kell várni az úrnőt, míg visszaér.

FÉRFI

Ahhoz is meg kell várni, hogy bekapjak valamit?

CSELÉDASSZONY (felsóhajt)

Bizony, csakúgy, mint a lakás ügyében.

FÉRFI

Üsse kő, akkor megvárom. Így vagy úgy, akár visszajön, akár nem, a helyzeten semmit sem változtat. (Újra leül.)

CSELÉDASSZONY (a fejét csóválja)

Úgy vettem észre, a nagysága nem hajlandó önnek bérbe adni a lakást.

FÉRFI

Nem? Akkor mi a csudának tette zsebre a foglalómat?

CSELÉDASSZONY

Hát igen, ebben a kisasszony a ludas, tényleg hibázott. Hej, bár igazat szólva, a nagysága is rettenetesen különös természettel van megverve. Egy olyan emberrel, mint az úr, milyen probléma adódhatna? Késő éjszaka legalább van itt egy férfi, aki vigyáz rájuk.

FÉRFI

Régebben bérelték ezt a lakást?

CSELÉDASSZONY

Már több mint egy éve üresen áll, azóta nem adták ki.

FÉRFI

Pedig egyáltalán nem rossz, hogyhogy nem kellett senkinek?

CSELÉDASSZONY

Nem kellett senkinek?! Aki csak megnézte, mind azt mondta, hogy remek, és ki szeretné venni. Tiszta és világos, na meg, elől ott az a szép virágoskert is.

FÉRFI

Ha így áll a dolog, akkor miért nem adták ki már több mint egy éve?

CSELÉDASSZONY

Uram, ön most már nem idegen, ha elárulom magának, nem lesz semmi baj. Tetszik tudni, a nagysága imád madzsongozni, így hát reggeltől estig távol van. Idehaza pedig csupán ketten vagyunk, én és a kisasszony. Az érdeklődőket mindig a kisasszony fogadja, de amint egy családos férfi szóba hozza a feleségét meg a gyerekeit, a kisasszony tüstént kiteszi a szűrét, mert a lakást csakis egyedülállónak hajlandó kiadni. Viszont amikor a nagysága visszaér, és a kérdésére a másik közli vele, hogy nőtlen, a nagysága azonnal elküldi. Úgy gondolom, így nem hogy egy, de még tíz év alatt sem fogják bérbe adni!

FÉRFI

No csak, hát már korábban is előfordult ilyesmi?

CSELÉDASSZONY

Azt sem tudom, hányszor! Minden alkalommal, amikor ki akarják venni, a kisasszony és az édesanyja összevesznek. Ám rendszerint a kisasszony nem mer egymaga dönteni, viszont most mégis megtette, és átvette az úrtól a foglalót. Csupán ezért állhatott elő ez a fránya helyzet.

FÉRFI

Ha azelőtt is ő döntött volna, már réges-rég ki lenne adva.

CSELÉDASSZONY

Így bizony, de az érdeklődők általában szó nélkül továbbállnak, mikor a nagysága közli velük, hogy nem bérelhetik. Nem hasonlítanak az úrra, aki ennyire…

FÉRFI

Fura alak, ugye? Szent igaz, az úrnőtök bogaras természetű, de én szintúgy. Most pedig ez a két csodabogár összetalálkozott, ezért aztán nem lesz könnyű zöld ágra vergődnünk. Mindenesetre, én is úgy vélem, egészen tűrhető ez a lakás, különösképp, hogy ott van elől az a kis kert.

CSELÉDASSZONY

Látom az úron, hogy ön is biztosan kedveli a csendet és nyugalmat. Itt reggeltől estig egy csöpp zajt sem hallani, tetejébe a munkahelyétől szintén csak egy karnyújtásnyira van, így hát… kitaláltam valamit önnek…

FÉRFI

Nos?

CSELÉDASSZONY

Füllentse azt, hogy nős, és a felesége csupán pár nap múlva érkezik. Ha így tesz, a nagysága biztosan beleegyezik, hogy bérbe adja magának.

FÉRFI

Na jó, és amennyiben néhány nap után mégsem jön meg a feleségem, mi történik?

CSELÉDASSZONY

Itt lakik egy kis ideig, és a nagysága majd belátja, hogy maga kiváló ember, ezzel pedig nem fog törődni.

FÉRFI

Szó sem lehet róla! Ha valaki nem házasodott meg, azzal még semmiféle bűntényt nem követett el. Hogyhogy még egy lakást sem bérelhetne?

CSELÉDASSZONY

No, pusztán arra gondoltam, mivel az úr beleszeretett a lakásba, ha nem sikerül kibérelnie, biztosan fájna miatta a szíve. Ezért így bolond módra ezt eszeltem ki, de hát én csupán egy egyszerű teremtés vagyok… Hűha, valószínűleg visszaért a nagysága! (A bejárati ajtóhoz megy; hangosan.) Nagysága?

Kint igenelnek.

CSELÉDASSZONY

Csakugyan, itt van. (Kimegy.)

A Férfi feláll. Kisvártatva a Főbérlő Asszony belép a hátsó ajtón, őt követve pedig a Cselédasszony.

FŐBÉRLŐ

Elnézést, hogy megvárakoztattam.

FÉRFI

Én kérek elnézést a zavarásért. Meghagytam a cselédasszonyuknak, hogy ne háborgassa, de nem hallgatott rám.

FŐBÉRLŐ

Ugyan, semmi baj! (A bőrtárcájából előhúz egy bankjegyet.) Tessék, itt a foglalója, kérem, tegye el!

FÉRFI

Á, már megbocsásson, de ma azért jöttem, hogy beköltözzem, nem pedig a foglalót visszakérni.

FŐBÉRLŐ

No csak! Tegnap napnál világosabban elmagyaráztam, hogy nem tudjuk önnek bérbe adni; nem igaz?

FÉRFI

Óh, igen, világosan megmondta.

FŐBÉRLŐ

Úgy hogy jutott eszébe ma a kofferjét idehozatni?

FÉRFI (igen vidáman)

Bár meghagyta, hogy ne jöjjek többet ide, én viszont egyáltalán nem egyeztem bele a kérésébe. Vagy tán igen?

FŐBÉRLŐ (lassanként elkomorul)

Nem igazán értem a mondókáját. Ugye, nem képzeli, hogy majd maga dönti el, kiadjuk-e a lakásunkat?

FÉRFI

Ó, dehogy, ebben természetesen ön az illetékes. Ellenben, ha már kiadták nekem, csakis rajtam áll, hogy visszaadom-e. Jelenleg nem az a kérdés, hogy bérelhetem-e, hanem az, visszaadom vagy sem; tetszik érteni?

FŐBÉRLŐ (elveszti a türelmét)

Mikor adták bérbe magának?

FÉRFI

Amennyiben zsebre rakta a foglalót, az annyit tesz, hogy bérbe adta.

FŐBÉRLŐ

Hát tényleg egy ördöggel akadtam össze! Mikor tettem én el a foglalóját? Az a lányom volt, aki egy oktalan teremtés.

FÉRFI

Oktalan teremtés? Pedig már nem egy kisgyermek.

FŐBÉRLŐ

A hétszázát, szükségtelen tovább zagyválnia! Nincs arról szó, hogy ne adnánk ki a lakást, ám egy házas férfinak kívánom odaadni. Amennyiben az úrnak van felesége, aki majd szintén itt lakik, szó nélkül bérbe adom önnek.

FÉRFI

Maga összevissza beszél! Amikor meghirdette, világossá tette, hogy csak házasnak adja oda? Hát átvágtam én magát?

FŐBÉRLŐ (békülékeny hangot üt meg)

Akkor nem, de tegnap már említettem, hogy egy szem férfi sincs a háznál…

FÉRFI (félbeszakítja)

Ej-ej! Mondja csak, mikor bérlésre kínálta, lakott itt férfi? Ez miért csupán most jutott az eszébe?

FŐBÉRLŐ

Magának elment a józan esze, nincs időm önnel vitázni.

CSELÉDASSZONY (a békebíró szerepét kívánja játszani)

Óh, nagysága, későre jár, ráadásul eleredt az eső. Eléggé kényelmetlen volna az úrnak, ha most másik lakás után kéne kajtatnia. Nem lehetne, hogy meghúzza magát nálunk ma éjszakára, aztán holnap kisütünk valami más megoldást?

FÉRFI (megmakacsolja magát)

Álljon meg a menet! Nem erről van szó, amennyiben nem kívánnám kibérelni, tüstént venném a kalapom. De ha már átvették a foglalót, ha törik, ha szakad, bérlem!

FŐBÉRLŐ

Na, ide figyeljen, ma este mindenképpen el kell hordja magát!

FÉRFI (fagyosan elmosolyodik)

Hm! (Leül.)

FŐBÉRLŐ (szemtől szembe áll vele)

Szedi a sátorfáját, vagy sem?

FÉRFI

Még mit nem!

FŐBÉRLŐ

Wang asszony, eredj, és hívj egy rendőrt!

CSELÉDASSZONY

Ó, nagysága!

FŐBÉRLŐ

Hívj egy rendőrt!

FÉRFI

S ha megérkezett, mi lesz? Neki is hallgatni kell a józan észre!

CSELÉDASSZONY

Nagysága, úgy gondolom…

FŐBÉRLŐ

Azt mondtam, hívj egy rendőrt; hallottad?… Egyik lábad itt, a másik ott!

CSELÉDASSZONY

Igenis. (A hátsó ajtón el.)

FŐBÉRLŐ

Azt akarom, hogy tüstént jöjjön! (Szintén távozik a hátsó ajtón, amit becsap maga után)

FÉRFI (nem tud mit tenni. Zsebéből dohányzacskót és pipát vesz elő. A zacskóból kifogyott a dohány, így hát a bőrtáskájából előhúz egy dohányos dobozt, kinyitja, az új dohánnyal megtömi a dohányzacskót, majd utána a pipát. Éppen rá akar gyújtani, amikor kopogtatás hallatszik; élesen)

Jöjjön be! (Továbbra is az ajtónak háttal áll.)