GAO XINGJIAN
MENEKÜLÉS
逃亡
MODERN TRAGÉDIA KÉT FELVONÁSBAN
SZEMÉLYEK
IFJÚ, húsz éves
LÁNY, huszonkét, huszonhárom év körül
KÖZÉPKORÚ FÉRFI, negyven múlt
IDŐ
Késő éjszakától kora reggelig
HELY
Nagyváros, romos épület
ELSŐ FELVONÁS
A sötétben az aszfaltúton tankoszlop dübörög.
Nem messze géppuskákból és géppisztolyokból szünet nélkül tüzelnek.
Nagyváros, romos épület, beomlott raktárra emlékeztet.
Baloldalt a sarokban ütött-kopott, kis bádogajtó.
Az ajtó kinyílik, az utcai lámpáról halvány fénysugár szűrődik be. Az Ifjú kintről behajol, levegő után kapkod, azonosítani igyekszik ezt az árnyékba borult, különös helyet. Körös-körül ismeretlen eszközök meg mindenféle limlomok halomba hányva.
IFJÚ (az ajtón túlra) Gyorsan gyere be!
LÁNY Van itt valaki?
IFJÚ Pszt! (Belép.)
A Lány bejön; egyfolytában zihál.
LÁNY Vaksötét van, semmit nem látni.
IFJÚ Majd megszokod. (Sietve becsapja az ajtót.) Csak akkor vagyunk biztonságban, ha senki sem lát senkit.
A Lány az ajtónak dőlve mélyet lélegzik. Tompa géppuska ropogás.
IFJÚ Folytatják az öldöklést!
LÁNY Tényleg tüzet nyitottak! Először azt hittem, hogy csak a levegőbe lőnek, gumilövedékekkel. Ki gondolta volna, hogy ránk irányítják a fényszórókat, aztán géppuskázni kezdik a tömeget!
IFJÚ És csakis robbanógolyókkal lőnek!
LÁNY Jaj, honnan jön a vér? (Megszagolja a kezét.)
IFJÚ Megsérültél?
LÁNY (megérinti a testét) Mindenütt, mindenütt vér!
IFJÚ Tüstént tapogasd ki, hol a seb!
LÁNY Az egész testem, az egész testem… (Felzokog.)
IFJÚ Csend legyen, odakint meghallhatják!
LÁNY Az egész testem teljesen … (Megroggyan.)
IFJÚ (megérinti) És valójában hol fáj? Szólj már, no!
LÁNY A mellkasom, nem kapok levegőt, mindjárt végem…
IFJÚ Nyugi, csak a szoknyád véres, valaki másról fröccsent rád.
LÁNY Még életben vagyok?
IFJÚ Élsz, élsz!
LÁNY Nem akarok megbénulni!
IFJÚ Ne fecsegj zöldségeket! Ez a kezed, ni, ez meg itt a karod, minden testrészed épségben maradt, nincs semmi baj.
LÁNY Láttam őt…
IFJÚ Kicsodát?
LÁNY Láttam őt, a lányt, aki mellettem rohant. A gyomrára szorította a kezét, éppen sikoltani akart, de már nem jött ki hang a száján, térdre rogyott, és az ujjai közül vér spriccelt ki…
IFJÚ Akkor a tankok épp mögötted voltak. A barikádokat, a kukákat, a bicikliket és sátrakat mind péppé lapították.
LÁNY A rádióállomásunk sátrában még jó néhányan bent maradtak… Nem tudok felegyenesedni.
IFJÚ Nyújtsd ki a lábad, megnézem a térded!
LÁNY Éget…
IFJÚ (megtapogatja) Kutya bajod, csak a bőr szakadt fel, egyébként nem szaladhattál volna ilyen messzire.
LÁNY Ha te nem rántasz magad után...
IFJÚ Lebénultál a rémülettől, egy hajszálon múlt az életed!
LÁNY (hirtelen átöleli) Áruld el, még élek?
IFJÚ Élsz, élsz, mindketten életben vagyunk. Végül sikerült elmenekülnünk a Térről. (Nem messze géppisztoly kattogás.)
LÁNY Jaj! (Szorosan átkarolja.)
IFJÚ Megtisztítják a sugárutat.
LÁNY Ide is eljuthatnak?
IFJÚ Úgy sejtem, erre egyelőre nincs idejük. Szerintem hajnalig itt biztonságban vagyunk.
LÁNY Megsérült a fejed!
IFJÚ Á, egy agyvelő darab! Épp egy lépésnyire rohant előttünk valaki, csattanást hallottam, aztán rögtön szétrobbant hátul a feje… (A Lány lekuporodik.) Mi a baj?
LÁNY A kezemre is jutott, hánynom kell… mindjárt rókázok…
IFJÚ Most mit csináljunk? Töröld a ruhádba, úgy is csurom véres.
LÁNY Undorodom a vér szagától.
IFJÚ Akkor vedd le a szoknyád. (Félrehúzódik.) Nyugodj le egy kicsit.
LÁNY Ne menj el.
IFJÚ Itt vagyok melletted.
LÁNY Szorítsd meg a kezem.
IFJÚ Reszketsz.
LÁNY Tényleg sírni szeretnék.
IFJÚ Úgy hát, sírj csak.
LÁNY Nem tudok, pedig igazán szeretnék egy jó nagyot bőgni!
IFJÚ Azt ne,odakint meghallhatják. (Átöleli.)
LÁNY Tudom, de tényleg kedvem lenne torkom szakadtából sikítani. Engedd, csak egyszer, aztán meghalok, hogy ne kelljen semmit sem hallanom, semmit sem látnom… Mi ez a zaj?!
IFJÚ Semmit nem hallani.
LÁNY Figyeld, figyeld csak!
IFJÚ Igazán gyengék az idegeid.
LÁNY Valaki zihál!
IFJÚ Te magad.
LÁNY Van itt valaki!
Az ajtó résnyire nyílik, beszűrődik egy csöpp fény, majd az ajtó ismét bezáródik.
LÁNY Tolvaj?
IFJÚ Ilyenkor egy tolvaj semmi pénzért nem merészkedne elő kockára tenni az életét. Valószínűleg, szintén egy menekülő. Maradj csendben!
Az ajtó kitárul, az utcáról újabb és újabb katonai járművek sebes robogása hallatszik. Pillanat múltán becsusszan egy ember, az ajtó azonnal becsapódik. Öngyújtó gyullad, középkorú férfit világít meg.
IFJÚ Mit keresel itt?
KÖZÉPKORÚ FÉRFI Elbújok a vihar elől, és elszívok egy cigit.
IFJÚ Itt tilos rágyújtani.
KÖZÉPKORÚ FÉRFI A katonák tűzbe borították a várost, és az utcákon mindenütt sűrű füst kavarog, hát mit számít egy kis láng? Felesleges itt az éjjeli őrt játszanod. No, megkínálhatlak egy szállal?
IFJÚ (előlép a rejtekhelyéről) A Térről menekülsz?
KÖZÉPKORÚ FÉRFI Hazulról, nem maradhattam otthon tovább. (Meggyújtja az öngyújtót, megvilágítja vele a másikat.)
IFJÚ Szóval már elkezdték a házkutatásokat, házról házra járva?
KÖZÉPKORÚ FÉRFI Ha ezt kivárom, már késő lett volna meglépnem, nem gondolod? (Átnyújt egy cigarettát, és tüzet ad, miközben a másikat méricskéli, észreveszi, hogy pólót visel.) Egyetemista vagy? Mi a helyzet a Téren?
IFJÚ Teljesen körbezárták a tankok, körben felkapcsoltak minden világítást, amiket az ünnepségeken használnak, aztán tüzet nyitottak. Attól tartok, hogy akik nem tudtak elmenekülni, egytől egyig otthagyták a foguk. Az utakon is mindenhol holttestek hevernek.
KÖZÉPKORÚ FÉRFI Nincs egy biztonságos hely ebben a városban! Még a lakásodba is berepülhet egy golyó. Fölöttünk lakik egy öregember, kisétált az erkélyre, hogy bevigye a virágcserepeket. Liliomokat nevel, félt, hogy az utcákon égő autókból felszálló korom tönkreteszi a virágait. Ki gondolta volna, hogy amint kinyitja az erkélyajtót, a két szemöldöke között telibe találja egy lövedék, és azon nyomban kileheli a lelkét!
IFJÚ Mindenütt különlegesen kiképzett mesterlövészek. Félnek, hogy fényképek készülnek, és így bizonyítékok maradnak!
KÖZÉPKORÚ FÉRFI Mielőtt lelőtték, épp a szemüvegért nyúlt, hogy felvegye. Erősen rövidlátó volt, könyvelőként vonult nyugdíjba valamelyik sörgyárból.
Csend.
KÖZÉPKORÚ FÉRFI (az öngyújtójával megvilágítja) Ez raktár?
IFJÚ Az ördög tudja, miféle hely ez.
KÖZÉPKORÚ FÉRFI (körbekémlel) Az egy létra? Vagy állvány, netán bitófa?
IFJÚ Tisztára olyan, mintha a pokolban lennénk.
KÖZÉPKORÚ FÉRFI Ott hátul azért el lehet bújni. Akárhogy is, jobb ez a hely, mint az a fényben úszó vágóhíd. Egyedül menekültél el?
A Lány már kibújt a a szoknyájából, és sietve elrejtőzik.
IFJÚ A mi csoportunk déli irányból tört ki. Mikor megláttak minket rohanni, egyből tüzet nyitottak, így hát szétszóródtunk, aztán végül bejöttem ide. (Elé áll.) Otthon azért mindenképpen biztonságosabb valamennyivel, te hogyhogy kimerészkedtél?
KÖZÉPKORÚ FÉRFI Én? Egy órával ezelőtt telefonált valaki és figyelmeztetett, hogy vigyázzak az irhámra.
IFJÚ A Közbiztonsági Minisztériumtól hívtak?
KÖZÉPKORÚ FÉRFI Szerintem egy jóakaróm, akinek belső információi vannak, és így jelezte, hogy meneküljek.
IFJÚ Tehát már összeállították a feketelistát azokról, akiket le akarnak tartóztatni?
KÖZÉPKORÚ FÉRFI Minden a rendelkezésükre áll, a telefonlehallgatásoktól kezdve a Téren készült videófelvételekig. Azt, hogy ki milyen cikkeket írt és miket beszélt, mind-mind rögzítették a számítógépeiken. Akit le akarnak sittelni, azt sittre vágják. Csakhogy mindenkinek egy élete van, csakis egy...
IFJÚ Úgy hát, mihez kezdjünk? Átjuthatunk a körgyűrűn?
KÖZÉPKORÚ FÉRFI Tudja a fene, az utakat katonai járművek lepték el. Majd meglátjuk, hogy szerencsénk lesz-e. (Kinéz magának egy helyet és leül. Eloltja az öngyújtót, mélyet sóhajt.)
IFJÚ Szóval, csak üldögéljünk, és várjunk?
KÖZÉPKORÚ FÉRFI Még nagyjából egy óra van hajnalig.
Szünet. A Lány feláll a rejtekhelyéről, és nekiütközik valaminek.
KÖZÉPKORÚ FÉRFI Mi ez a zaj? (Tüstént eltapossa a cigarettát.)
A Lány melléjük sétál, a Középkorú Férfi feláll és meggyújtja az öngyújtót.
LÁNY Állj! Ne gyújtsd meg!
KÖZÉPKORÚ FÉRFI Á, bocsánat. (Eloltja.)
LÁNY (az Ifjúhoz) Mit tegyünk?
KÖZÉPKORÚ FÉRFI Látom, nagyon belemelegedtetek, ellenben az idő és a hely most nem a legalkalmasabb.
IFJÚ Teljesen összevérezték a ruháját!
KÖZÉPKORÚ FÉRFI (akaratlanul is elérzékenyül) Egy lánynak semmiképp sem kellett volna ilyesmibe belekeveredni!
LÁNY Még a körben bámészkodó öregek és gyerekek közt is vérfürdőt rendeztek. Van fogalmad arról, mit jelent, hogy „vérfürdő”? Éjjel tizenkét órakor még tengernyi sokan tartózkodtak a Téren, olyan volt, mint egy ünnepély. Senki nem számított erre.
KÖZÉPKORÚ FÉRFI Számítani kellett volna rá.
IFJÚ Te számítottál rá?
KÖZÉPKORÚ FÉRFI Még annál is kegyetlenebbek, mint képzeltem.
IFJÚ Szörnyű volt.
KÖZÉPKORÚ FÉRFI Így vagy úgy, amikor elindítottátok a mozgalmatokat, gondolnotok kellett volna arra, hogy megszervezzétek a visszavonulást.
IFJÚ Neked eszedbe jutott?
KÖZÉPKORÚ FÉRFI Igen.
IFJÚ Ha így van, miért nem menekültél el hamarabb? Hogyhogy te is ekkora pácba kerültél?
KÖZÉPKORÚ FÉRFI Csupán meg akartam nézni a végjátékot.
IFJÚ Amennyiben már rég sejtetted ezt a befejezést, hogyhogy belekeveredtél a tüntetésekbe?
KÖZÉPKORÚ FÉRFI (keserűen elmosolyodik) Nem voltam a magam ura. Tulajdonképp, már ezer éve meggyűlöltem ezt a mocskos politikát, réges-rég torkig vagyok vele.
IFJÚ Kényszerített valaki?
KÖZÉPKORÚ FÉRFI Kisfiam, nem csak téged, mindenkit fűt a jogos indulat. Máskülönben nem mentek volna ilyen rengetegen tüntetni, hogy támogassanak titeket, emellett nem estek volna ezrek és ezrek a mészárlás áldozatául.
IFJÚ Szóval úgy gondolod, hogy a nép harca a demokráciáért és szabadságért teljesen értelmetlen?
KÖZÉPKORÚ FÉRFI (azonnal indulatba jön) Ne papolj nekem a népről, pusztán néhány millió városlakóról van szó, akik teljesen fegyvertelenek, kezükben üdítős üvegekkel és téglákkal. A téglák azonban mit sem érnek géppuskákkal meg tankokkal szemben! A napnál is világosabb, mindez csupán hősies öngyilkosság volt. Az emberek végső soron menthetetlenül naivak és ostobák.
IFJÚ Téged is beleértve?
KÖZÉPKORÚ FÉRFI (fájdalmasan) Igen.
IFJÚ (támadólag) Megbántad?
KÖZÉPKORÚ FÉRFI (hidegen) Megbánni már késő. Fiatalember, és te nem bántad meg?
IFJÚ A nép szabadságárt vívott küzdelme előbb-utóbb győzelmet arat, még ha vérrel is kell megfizetni az árát!
KÖZÉPKORÚ FÉRFI Akkor miért pucoltál el a tankok elől?
IFJÚ Nem kívánok névtelen mártír lenni.
KÖZÉPKORÚ FÉRFI Nem kívánsz, remek, de ugye, én meg legyek az? Ne prédikálj nekem a népről, az te vagy, netán én? Te mindössze te vagy, ráadásul még azt sem tudhatod, hogy a saját sorsodat a kezedben tartod-e! Valamiféle végső győzelemről se hadoválj, amennyiben a szabadság csak halált hoz, úgy ez a szabadság egyenlő az öngyilkossággal. Ha halott vagy, mi értelme a végső győzelemnek? Az a helyzet, hogy most mindkettőnknek mentenünk kell a bőrünket!
IFJÚ Az emberek nem kutyák…
LÁNY (megakasztja) Rá se bagózz, mindjárt virrad!
IFJÚ Ki nem állhatom az ilyen...
KÖZÉPKORÚ FÉRFI Kisfiam, akkor is el kell tűrnöd. El kell viselned a vereséget, a vak lelkesedésed a halál árnyékában semmit sem segít.
IFJÚ Úgy hát, hódolj be, azonnal lódulj, és add fel magad. Tégy egy nyilatkozatot, hogy helyesled a vérengzést, hiszen akiket megöltek, egytől egyig huligán volt, és itt szintén bujkál két jómadár, vérfoltos ruhában!
KÖZÉPKORÚ FÉRFI (fagyosan felkacag) Fordítsunk egyet a dolgon, inkább add fel magad te, és lehet, hogy működni fog a dolog. Téged inkább szabadon eresztenek, mint engem. Majd azt mondják, hogy még csak egy kölyök vagy, akit félrevezettek, a főkolomposok pedig épp a magamféle figurák. Elképzelhető, hogy már a beismerő vallomást is megfogalmazták, csak egy fiatalembert keresnek, aki majd a tévében nyilvánosan felolvassa…
IFJÚ Most beletapostál a méltóságomba!
KÖZÉPKORÚ FÉRFI Ők azonban nem csupán a méltóságodba taposnak bele, hanem még az úgynevezett „nép”-et is húspéppé darálhatják, és ezt szintúgy a „nép” nevében! Ne hablatyolj nekem a népről, sem valamiféle végső diadalról. Nincs más út előttünk, mint a menekülés! Mindkettőnknek ez a sorsa. (Maga elé.) Az ember élete folytonos menekülés!
Közelben géppisztoly sorozat.
Csend. Mindhárman szorosan összebújnak, a bádogajtón kaparászás hallatszik.
LÁNY (suttogva) Odakint van valaki!
KÖZÉPKORÚ FÉRFI Torlaszoljuk el a bejáratot! (Lábujjhegyen odalopakodik, és nekifeszül az ajtónak.)
Az Ifjú felvesz egy eszközt, és miután a fal mellett az ajtóhoz oson, magasba tartja. Folyamatos, nyugtalanítóan éles kaparászás.
IFJÚ (leereszti az eszközt) Lehet, hogy szintén menekülő?
KÖZÉPKORÚ FÉRFI Támaszd meg az ajtót!
Az Ifjú a kezében az eszközt nekifeszíti az ajtónak. A Középkorú Férfi lehasal, és fülét a földre tapasztva hallgatózik.
IFJÚ Kinyissuk, vagy sem?
KÖZÉPKORÚ FÉRFI Várj csak! Vigyázzunk, hátha követik!
Folyamatos kaparászás, a Lány behunyja a szemét.
KÖZÉPKORÚ FÉRFI (feltápászkodik a földről) Talán megsebesült.
IFJÚ Beengedjük?
KÖZÉPKORÚ FÉRFI Csigavér. (Szorosan az ajtóhoz tapadva lélegzet-visszafojtva hallgatódzik, a kaparászás megszakad.) Lehet, hogy ennek már annyi. Nyiss egy kis rést az ajtón, és less ki.
IFJÚ (résnyire nyitja) Egy kutya.
KÖZÉPKORÚ FÉRFI Rendőrkutya!
LÁNY (riadtan felsikolt) Jaj ––– (Az ujjába harap)
Az Ifjú azonnal nekifeszül az ajtónak; szünet.
IFJÚ Nem úgy tűnik, ha az lenne, már rég csaholna. Elzavarom innét!
KÖZÉPKORÚ FÉRFI Ne hergeld, ha felugat, nyakunkra hozza a zsarukat, és kész a baj. Torlaszoljuk el az ajtót!
Mindketten különféle tárgyakkal elzárják a bejáratot.
LÁNY Tényleg nem bírom tovább…
IFJÚ (hozzálép) Semmi baj. A kutyák is annyira megrémültek a fegyverropogástól, hogy fel-alá rohangálnak. (Megsimogatja.)
KÖZÉPKORÚ FÉRFI (fellélegzik, cigarettáért nyúl) Az ember alig különbözik a kutyáktól, csupán egy fokkal intelligensebb.
Az Ifjú átöleli a Lányt. A Középkorú Férfi meggyújtja az öngyújtót, a Lány azonnal eltolja magától az Ifjút, és a melle előtt összefonja karját. A Középkorú Férfi elfordul, és rágyújt. Kialszik az öngyújtó lángja.
LÁNY Még a kutyáknál is szívtelenebbek vagyunk.
KÖZÉPKORÚ FÉRFI (kieregeti a füstöt) A saját életünket is alig tudjuk megóvni, hát még egy kutyáét.
LÁNY Viszont egy kutya, mikor embert ment, egyáltalán nem törődik a saját életével.
KÖZÉPKORÚ FÉRFI Ez gyönyörűen hangzott. (Az Ifjúhoz.) Rágyújtasz?
IFJÚ Tedd félre magadnak.
KÖZÉPKORÚ FÉRFI (a cigarettafénynél megnézi az óráját) Egy óra múlva hajnalodik, ezt a dobozt sehogy sem tudom elszívni. (Keres egy helyet és lefekszik, de aztán nyomban felül.) Sötét és nyirkos ez a hely, csak óvatosan, nehogy felfázzatok.
Az Ifjú leveszi a pólóját, és betakarja vele a Lányt.
