DING XILIN

EGY DARÁZS

一隻馬蜂

SZEMÉLYEK

JI ASSZONY, ötven éves múlt, alacsony, erős fizikumú, ruhája visszafogottan elegáns és rendkívül takaros

JI ÚR, Ji asszony fia, huszonhat-huszonhét év körül, életerős és eleven; öltözete a leghétköznapibb és könnyed

YU KISASSZONY (YU), huszonöt-huszonhat év körül, gyönyörű szépség, tekintete nagyon kifejező, viselete választékos

INAS

SZÍN: apró, téglalap alakú szoba. A hátsó fal közepén széles, kétszárnyú ajtó, mellette balra ruhafogas, valamint egy kis asztal, rajta friss virágok. Jobbra könyvszekrény nyugati és kínai könyvekkel. A jobb oldali falnál egyszárnyú ajtó, mellette nagy ablak. Az ablaknál íróasztal, azon pedig íróeszközök. A bal oldali fal hátsó részén szintén nyílik egy ajtó, elől a fal mellett könyvállvány, rajta dísztárgyak. A falon kalligráfiák és festmények. A szoba közepétől kissé előre és jobbra apró, kerek asztal, amin teáskészlet áll. Az asztal jobb oldalán karosszék, balra kétszemélyes dívány, ezek között pedig kisszék, mindegyikre derékpárnát helyeztek.

Mikor a függöny felgördül, Ji asszony hanyatt dőlve a karosszékben alszik, lába alatt lábzsámoly, kezéből az újság a földre hullt.

JI ÚR (lassan kinyitja a bal oldali ajtót, észreveszi, hogy Ji asszony a karosszékben szundít. Lábujjhegyen a ruhafogashoz sétál, leakaszt egy vékony kabátot, a karosszékhez megy és gyengéden betakarja vele anyját, aki felriad. Mosolyogva kérdi.)

Elszundítottál?

JI ASSZONY

Úgy terveztem, lehunyom a szemem, és pihenek egy csöppet, ám arra nem számítottam, hogy akaratlanul is elalszom. (Felül.)

JI ÚR

Egy idős ember szeme olyan, mint a gyereké, nem szabad lehunyni, mert ha megteszi, már nem a maga ura. (Felveszi az újságot, és letelepedik a kisszékre.)

JI ASSZONY

Mennyi az idő?

JI ÚR (melléről előhúz egy órát, megnézi)

Negyed négy.

JI ASSZONY

Hol voltál egészen mostanáig?

JI ÚR

A dolgozószobában – néhány levelet írtam.

JI ASSZONY

Ó, rendben! Most pedig írd meg az enyémet is!

JI ÚR

Jó, máris nekikezdek. (Az íróasztalhoz ül, a fiókból levélpapírt és levélborítékot húz elő. Egy üvegből vizet tölt a dörzskőre, amin eldörzsöli a tusrudat, végül ecsetet ragad és írni készül.) Mit írjak?

JI ASSZONY

Kanyaríts néhány mondatot, és kész. Tudasd velük az indulásom napját, és hagyd meg, hogy béreljenek egy csónakot, amivel elém jönnek a kikötőbe.

JI ÚR

Diktáld csak, közben írom. Biztos, hogy jövő hét kedden indulsz?

JI ASSZONY

Nincs több időm, nem halogatom tovább az indulást!

JI ÚR (miközben írja, hangosan olvassa)

„… Anyu tizenkilencedikén indul, hogy hazamenjen Délre.” (Leteszi az íróecsetet, az ujján számolja a napokat.) Tizenkilencedike, huszadika, huszonegyedike. (Írja.) „Huszonegyedikén ér a kikötőbe. Szóljatok Zhang Hongnak és Jiang néninek, béreljenek egy csónakot, és menjenek elé a kikötőbe.” (Megkérdi.) Így van?

JI ASSZONY

Így, a legjobb, ha Li Lao-si famíliájának a csónakját bérlik, mivel az tiszta. De ha kicsónakáztak vele, Deng Xiangfa családjáé szintén megfelelő.

JI ÚR (írja)

„A legjobb, ha Li Lao-si családjának a csónakját bérlik." (Miközben ír, halkan olvassa.) „… de Deng Xiangfa családjáé is megteszi." (Érdeklődve.) Még valami?

JI ASSZONY (gondolataiba merül)

Az utóbbi napokban hét ágra süt a nap, nem ártana, ha a déli szobából mihamarább előhoznák a szőrméket, hogy kiszellőztessék őket.

JI ÚR

Rendben, másvalami?

JI ASSZONY

Más nincs. (Magában motyog.) Wang néni hazautazott a családjához, ám megígérte, hogy az ünnepek után visszajön. Nem tudom, visszaért-e már?

Ji úr folytatja a levélírást.

JI ASSZONY

Ami pedig Yu kisasszonyt illeti, meg kéne ajándékozni valamivel.

JI ÚR (előbb befejezi a levelet, utána válaszol, végül pedig megcímezi a borítékot)

Nem azt mondtad, hogy valami ruhaanyagot adsz neki? (Megcímezte a borítékot.) Rendben, kész.

JI ASSZONY (Ji úr felriasztotta a töprengésből)

Befejezted?

JI ÚR (a karosszékhez sétál, odanyújtja a levelet)

El akarod olvasni?

JI ASSZONY

Olvasd fel!

JI ÚR (olvassa)

„Kedves húgom, Anyu azt mondta: »Nincs több időm, nem halogatom tovább az indulást!«”

JI ASSZONY

Ez meg mi?

JI ÚR

A levél bevezetése. (Tagolva olvassa.) „Édesanya tizenkilencedikén indul, huszonegyedikén ér a kikötőbe. Szóljatok Zhang Hongnak és Jiang néninek, béreljenek egy csónakot, és menjenek elé a kikötőbe. A legjobb, ha Li Lao-si családjának a csónakját bérlik, mert az tiszta, de ha kicsónakáztak vele, Deng Xiangfa családjáé is megteszi. Mostanában hét ágra süt a nap, jó volna, ha a déli szobából minél előbb kihoznák a szőrméket, hogy kiszellőztessék őket. Wang néni hazautazott, de megígérte, hogy az ünnepek után visszamegy; Anyut érdekelné, megérkezett-e már?” Ugye, hibátlan?

JI ASSZONY (elmosolyodik)

Hűha, mostanában ti így írtok levelet?

JI ÚR

Ez most a legdivatosabb stílus: közvetlen és a beszélt nyelvre épül.¹ Úgy írunk, ahogy beszélünk. Más egyéb?

JI ASSZONY

Nincs.

JI ÚR

Akkor most az én üzenetem következik. (Folytatja az olvasást.) „Szülőanyánk meglehetősen jól érzi magát a fővárosban, mindössze két ügy van, ami nem szolgál megelégedésére...”²

JI ASSZONY

Még pedig?

JI ÚR (nem felel, tovább olvas)

„...Először is, azon okból érkezett a fővárosba, hogy a lelkemre hasson, mentől elébb nősülnék meg, ekképp majd hamarabb dédelgethet egy szögletes arcú, nagy fülű, gömbölyded és fehér bőrű unokát.³ Óh, jaj! Mit ad ég, ideérkezte óta ámbár két teljes hónap is tovaszállt, ennek ellenére szemernyi eredményt sem ért el, mivelhogy hitestársnak még az árnyékát sem látta, unokának meg se híre, se hamva. Másodsorban pedig, teljes szívből azt óhajtá, hogy frigy által szorosabbra fűzze a familiáris kötelékeket, és belőled nász révén szerzett rokon, az unokaöccséből pedig a veje legyen. Ámde reményeiben megcsalattatott, mert te – ördögadta leány! – olyannyira makrancos és megátalkodott teremtés vagy, hogy nem respektáltad édes szüléd szándékát! Ennek folytán Anya egynémely nap óta nem nyitja szóra száját, a szívét pedig gondok emésztik. Mindazonáltal, az unokaöcs úr immár széltében-hosszában az atyafisága és a barátai segélyéhez folyamodik, hogy bárminő úton-módon, de kommendáljanak számára egy menyecskét. A példaszó úgy tartja: »Az őszinte szándék megindítja az isteneket, a szorgalmatos igyekezet pediglen hegyeket mozgat meg.« Különösképpen így van ez, midőn valaki a fővárosban keres szívének-lelkének kedves társat, ahol az ifjú tehetségek és gyönyörűséges szépségek gyülekeznek! Ennek okán néhány hónapon belül bizonyosan alkalom adódik a sikeres nászra, és alighanem egy pohárka menyegzői bor némi enyhet ad éltes szülénknek. Tiszta szívből kívánom, hogy minden emberpár boldogságos frigyben éljen, akár kedvüket lelik egymásban, akár nem!” Helyes a bőgés? Kérlek, azért ne vedd zokon!

JI ASSZONY (kissé elkedvetlenedik)

Nincs időm mérgelődni veletek! Már réges-rég megmondtam, hogy a saját ügyeitekben ti magatok döntötök, én nem ütöm bele az orromat. Azt írsz, amit akarsz.

JI ÚR (lezárja a borítékot, felragasztja a postabélyeget, a székhez sétál, egyik kezét a széktámlára teszi, a másikkal pedig anyja haját cirógatja)

Anya, te egy különleges asszony vagy, aki mindenben példát mutat. Egy felettébb erényes feleség, és végtelenül jó mama vagy. Csak hát, a házasság dolgában nem különbözöl az átlagos anyáktól.

JI ASSZONY

Akaszd fel a kabátom!

Ji úr felakasztja a fogasra.

JI ASSZONY (emlékezetébe idézi a régebbi életét)

„Erényes feleség és jó anya”; méltatlan vagyok ezekre a kitüntető jelzőkre!

Ji úr visszaül a helyére.

JI ASSZONY

Mikor atyád elhunyt, te csak nyolc éves voltál, Yun-er húgod pedig mindössze öt. Akkoriban nem bíztam a magántanárok oktatási módszereiben, másrészt nem kívántam, hogy túl szigorú fegyelmezésben részesüljetek, ezért úgy döntöttem, magam oktatlak titeket. Téged egészen tizenhat éves korodig tanítottalak. Az idő tájt az összes tulajdonunk az a hat hold silány föld volt, most pedig már nincs gondotok sem a ruhára, sem az ételre. Nem túlzok, de ha nem kellett volna a tanulmányi meg egyéb költségeitekre sok ezer yuant költeni, a családi vagyonunk ma már több, mint tízszer nagyobb lenne.

JI ÚR

Ezért állítottam, hogy te egy különleges asszony vagy.

JI ASSZONY

Így bizony, „erényes feleség és jó anya”; de hát nincs ebben semmi rendkívüli! A mai átlagos fiatal nők a nap minden percében lekicsinylően nyilatkoznak erről az ideálról.

JI ÚR

Meg kell, hogy bocsáss nekik! Évezredeken keresztül némaságra voltak ítélve, most pedig íróecsetet ragadnak, értekezéseket írnak, csak beszélni, beszélni és beszélni akarnak, viszont azt még maguk sem értik, hogy miket hordanak össze.

JI ASSZONY

Ezek a mai kisasszonyok csakugyan megvetésre méltók. Képtelenek tisztességes emberként viselkedni, na meg, a háztartáshoz sem konyítanak. Elképzelésem sincs, hogy, miféle értékes tulajdonságaik lehetnek?

JI ÚR

Olyanok, mint a beszélt nyelven írt szabadversek – stílustalanok, emellett nincs bennük semmi báj. Mások képtelenek megérteni őket, és éppen ez az ő legnagyobb értékük.

JI ASSZONY

Szeretnék tőled kérdezni valamit.Neked mindenkivel bajod van, azt állítod, hogy a konzervatív nők olyanok, akár a nyolc-részes esszék⁴, a modernek pedig, mint a beszélt nyelven írt versek…

Így van, egyformán értéktelenek és sótlanok.

JI ASSZONY

De hát, végül is milyen feleséget szeretnél?

JI ÚR (felhúzza a vállát)

Minő szörnyűség, de ezt még én magam sem tudom! Gyerekjáték lenne megfelelő társat találni, ha az olyan egyszerű lenne, mint a matematikában az ismeretlen meghatározása egy megoldóképlettel.

JI ASSZONY

Hogyhogy ennyire különbözöl az unokafivéredtől?! Ő fűhöz-fához segítségért szaladgál, mint aki egy napot sem tudna kivárni. Te meg egészen félvállról veszed a házasságot.

JI ÚR

Félvállról veszem?! Mivel halálosan komolyan veszem, ezért nem házasodtam meg mind a mai napig. Ha csupán annyiba tartanám, mint egy szemüveg kiválasztását, úgy az unokád már középiskolába járna.

JI ASSZONY (úgy érzi, képtelen zöld ágra vergődni vele)

Tölts egy csésze teát!

Ji úr teát tölt, odaadja az édesanyjának, magának szintén önt egy csészével, majd lassan belehörpöl.

JI ASSZONY (hosszan elmereng)

Arról tudsz-e, hogy az unokafivéred néhányszor megkért, közvetítsek neki házasságot?

JI ÚR

Már hogy ne!

JI ASSZONY

És azt tudod-e, kivel kéne összeboronálnom?

JI ÚR

Yu kisasszonnyal, ugye? És őt megkérdezted?

JI ASSZONY (nagyon lassan válaszol)

Nem.

JI ÚR

Miért?

JI ASSZONY

Hogy miért? (Pillanatnyi szünet.) Úgy tervezem, a mai nap megkérdezem; rendben? (Beszéd közben Ji úrra pislant.)

JI ÚR

Remek, ápolónő meg orvos igazán egymáshoz illenek – a kölcsönös segítségnyújtás elve és az együttműködés szelleme pedig az esküvői köszöntők legkiválóbb tárgya lesz.

Ji asszony halkan felsóhajt.

Az Inas benyit a bal oldali ajtón.

INAS

Asszonyom, Yu kisasszony megérkezett.

JI ASSZONY

Kérd meg, hogy fáradjon be!

Fordította: Selmeci András