GAO XINGJIAN

 

 

A MÁSIK PART

        

          彼岸

 

 

 

 

 

 

IDŐ

 

Nem határozható meg tisztán és világosan

 

 

HELY

 

A való világtól a képzeletbeli másik partig

 

                                                  

 

                                                  SZEMÉLYEK

 

KÖTÉLLEL JÁTSZÓ SZÍNÉSZ                                           ÁRNYÉK

 

KÁRTYAJÁTÉKOS                                                             SZÍV

 

KUTYABŐRTAPASZ¹ ÁRUS                                              ÉDESANYA

 

NŐ                                                                                           APA

 

KISLÁNY                                                                                CSAN² MESTER

 

BOLOND NŐ                                                                       ÖREGASSZONY

 

PRÓBABÁBUK                                                                   CSOPORTFELÜGYELŐ

 

EMBER                                                                                 SZÍNÉSZEK

 

IFJÚ                                                                                      TÖMEG

 

 

Amennyiben fel tudják szerelni a szükséges fény- és hangberendezéseket, ez a darab színházban, nagyteremben, próbateremben, üres raktárban, sportcsarnokban, templomcsarnokban, cirkuszi sátorban vagy egy szabad térségen is előadható. Ha nappal viszik színre, még világításra sincs szükség. A színészek vannak a közönség között, vagy pedig a közönség a színészek közt, édes mindegy.

 

 

KÖTÉLLEL JÁTSZÓ SZÍNÉSZ Van itt nálam egy kötél. Játsszunk egyet, komolyan és átéléssel, ahogy a gyerekek szoktak. Előadásunk ezzel a játékkal kezdődik.

Kérlek, fogd meg a kötélnek a végét – nos, egyfajta kapcsolatot hoztunk létre. Eddig én voltam én, te voltál te, de ez a kötél összekötött minket, így lettünk én és te.

Most próbáljunk ellenkező irányba futni. Te visszatartasz engem, én szintén téged, olyanok vagyunk, mint két sáska egy zsinórral összekötve, egyikünk sem szabadulhat a másiktól. Persze olyanok is vagyunk, mint egy férj és feleség. (Szünet.) Nem igaz, ez rossz hasonlat.

Ha megfeszítem a kötelet, kiderül, melyikünk az erősebb. Az erősebb elhúzza a másikat, a gyengébbet pedig elhúzzák, tehát kötélhúzást játszunk, ez egyféle erőpróba, ahol lesz nyertes és vesztes, győzelem és vereség.

Amennyiben a kötelet átvetem a vállamon és magam után húzlak, egy halott kutya lesz belőled. És fordítva, ha te vezetsz engem a kötélen, én egy ló vagy bivaly leszek, egy igásállat, amit te irányítasz. Ilyenformán a kapcsolat köztünk semmiképpen sem állandó.

Még bonyolultabb viszonyokat is kialakíthatunk. Például keringj körülöttem, mint középpont körül, így a műholdam leszel. De ha erre nem vagy hajlandó, én magam is foroghatok, közben meg azt hiszem, hogy mindannyian körülöttem köröztök. Végül is, te forogsz? Netán én? Én forgok körülötted, vagy te körülöttem? Esetleg mindketten egymás körül forgunk, vagy pedig mások körül körözünk? Netán mások forognak körülöttünk? Vagy mind Isten körül körözünk? Vagy Isten nem létezik, és csupán a világűr, mint egy malomkő, forog maga körül…? Ezzel a filozófiához érkeztünk, amit hagyjunk meg a filozófusoknak, mi pedig folytassuk tovább a játékunkat.

Mindnyájan fogjatok egy kötelet, ezerféleképp játszhattok vele, a lehetőségek kimeríthetetlenek. Mi több, az emberi kapcsolatok gazdag tárháza szintén megjeleníthető a kötéllel. Kötéllel játszani ilyesféle szórakozás.

 

A Színészek párosával játszanak egy-egy kötéllel. Tetszés szerint alkothatnak újabb párokat, vagy létesíthetnek egy másik párral alkalmi kapcsolatot, amit azonban nyomban megszakítanak. A játék egyre élénkebb, feszültebb, lelkesebb, különféle üdvözlések és kiáltások kísérik.

 

KÖTÉLLEL JÁTSZÓ SZÍNÉSZ Kérek mindenkit, álljon meg! Játékunkat bővítjük, egyben összetettebbé tesszük. Adjátok ide a kötelek egyik végét, a másikat pedig továbbra is tartsátok a kezetekben. Ilyenformán más és más kapcsolatokat alakítunk ki, van köztük szoros, laza, távoli, közeli, a viselkedésetek pedig külön-külön hat rám. Mindannyian meg vagyunk kötözve ebben a szövevényes, állandóan változó világban. (Szünet.) Akár a pókhálóba esett legyek. (Szünet.) Vagy mint maga a pók. (Szünet.)

Ez a kötél olyan, akár a kezünk. (Elereszti, a partnere szintén, a kötél a földre hull.) Vagy mint egy kinyújtott csáp. (Elengedi a kötelet, a másik színész ugyanúgy.) Vagy mint a beszédünk: „Jó reggelt!” vagy csak „Szia!”. (Újabb kötél hull a földre.) Olyan, akár a tekintetünk. (Megint lecserélt egy kötelet.) Vagy mint a gondolataink. (Háttal áll egy színésznőnek, de megmarad köztük a kapcsolat.) Vagy te vágyódsz utána, vagy ő másvalaki után. (A vállát súrolva elmegy mellette, ám a partnere mással tekint össze.) Ezek a kötelek egytől egyig összekötnek minket.

Nézünk...

(A Színészek mintha sok-sok láthatatlan kötélen keresztül kommunikálnának egymással.)

Megfigyelünk...

Szemlélünk...

És így megszületett a csábítás és a vonzás…

Az irányítás és az engedelmesség...

(Ezt követően a Színészek sóhajokkal és kiáltásokkal kísérik a játékot, ám nem szólalnak meg.)

Összecsapás...

Közeledés...

Elutasítás...

Összegabalyodás...

Elhagyás...

Követés...

Elkerülés...

Elűzés...

Udvarlás...

Körbevétel...

Egyesülés...

Szétszakadás...

Oszolj!

Pihenj!

Most előttünk egy folyó van, nem pedig kötél. Át kell kelnünk, hogy elérjük a túlpartot.

 

SZÍNÉSZEK (egyik a másik után) Ó, a másik partra megyünk! A másik partra!

A másik partra! A másik partra! A másik partra! A másik partra!

Ó… Ó... Ó...

Milyen tiszta a folyóvíz!

Hű, igazán hideg!

Óvatosan, a kavicsok szúrják a talpat!

Micsoda élvezet!

(Fokozatosan folyózúgás hangját hallani.)

Átázott a szoknyám!

Mély ez a folyó?

Ússzunk át!

Ne menj egyedül!

Ó, nézzétek a napfényben csillogó vízpermetet…

Igazán mókás, olyan, akár egy vízesés.

Vagy mint egy töltés, amin túlfolyik a víz.

Egy hosszú sávot formál, a folyó közepén.

Előrébb a víz sötétkék, rettenetes mély lehet!

Halacskák siklanak át a combom közt …

Szörnyen izgató!

Alig tudok megállni a lábamon.

Semmi baj, karolj belém.

Van ott egy örvény...

Mindenki vigyázzon a másikra, fogjátok egymás kezét.

Menjünk a sodrásba.

Érjünk át a másik partra!

Senki sem látja a túlpartot.

Ne lírázzatok! Nem tudok talpon maradni!

Szorosan kapaszkodjatok egymásba, libasorban haladjatok.

Arrafelé sötétzöld a víz…

Ejha, egy szempillantás alatt túlért a derekamon!

Szédülök.

Egy kis időre hunyd le a szemed.

Nézzetek előre, mindenki nézzen előre, mindnyájan előre nézzetek!

Figyeljétek a túlpartot.

Hogyhogy én nem látom?

Meg fogunk fulladni.

Úgy hát, megetetjük a halakat.

Ha meg kell halnunk, haljunk meg együtt!

Lányok, ne fecsegjetek badarságokat, koncentráljatok!

Itt rettenetesen erős a sodrás, a sekélyebb részen menjünk, szemben az árral!

Nem tudok átjutni, biztosan nem.

Hol van a másik part?

Néha feldereng, néha meg elsötétedik.

A másik parton van fény?

A túlparton virágok vannak. A túlpart egy virágos világ.

Attól tartok, képtelen vagyok átjutni. Ne hagyjatok magamra. (Sírás.)

Érzed? A folyóvízben lebegünk.

Akár az összefűzött parafadugók.

Vagy mint a vízinövények.

Mit keresünk a másik parton? Nem fér a fejembe.

Így van, miért kell a túlpartra mennünk?

A túlpart az túlpart, sosem éred el.

De te mégis menni akarsz, hogy megtudd, végül is milyen.

Semmit sem látunk.

Nincs ott oázis, se fény.

Pokoli sötét.

Olyan...

Nem, nem tudok átjutni…

Át kell jutnunk!

Mindenképpen el kell érnünk!

De miért?

A makacs vágy miatt – mert az a túlpart, a túlpart!

Nem, nem tudok átkelni, haza akarok menni!

Már nem tudunk visszajutni.

Egyikünk sem.

Nincs visszaút.

Jaj...!

Ki volt az?

Nem tudom.

(Néma csend, csupán vízcsobogást hallani.)

Ki kiáltott? Hallottátok?

Biztosan hallottátok, de egyikőtök sem felel.

(Csend. Zokogás hangja.)

Ez egy holt víz.

Csak a feledés létezik.

 

A kábult Tömeg gépies lassúsággal kivánszorog a holt vízből; halk zeneszó szól. A Tömeg fokozatosan eléri a partot, egytől egyig halálosan kimerültek, hanyatt terülnek a földön. A Nő megjelenik a félhomályban, fel-alá bolyong, olyan, akár egy könnyű füstgomoly. Az emlékezetüket vesztett alakokat vizsgálja, miközben közöttük libeg, simogatva egyenként eszméletre téríti őket. Az emberek lassanként kinyitják szemüket, felemelik a fejük, megfordulnak és a Nőre néznek. Valamit mondani szeretnének, ám képtelenek megszólalni.

 

NŐ (felemeli a kezét) Ez… kéz.

 

A Tömeg tagjainak torkából zavaros hangok gurguláznak elő.

 

NŐ Ez kéz.

 

TÖMEG (továbbra is alig érthetőn) E… em… ez… k… kö… ka… kéz…

 

NŐ Kéz...

 

TÖMEG Kéz… réz… méz… kéz…

 

NŐ Ez láb.

 

TÖMEG E… e… ez… l… lá… láb…

 

NŐ (a szemére mutat) Szem.

 

TÖMEG Sz… sz… szem… szem...

 

NŐ (a kezével mutatja) A szemetekkel a lábatokat nézitek!

 

TÖMEG (teljesen összezavarodnak) A szemetekkel… a lá… lázasokat… ké… készí… készítek…

 

A Nő felkacag, a Tömeg vele együtt bárgyún vigyorog.

 

NŐ (abbahagyja a nevetést, kissé bánatosan) Ez kéz...

 

TÖMEG Ez kéz, ez réz, ez méz, ez kéz…

 

NŐ Ez láb...

 

TÖMEG Ez láz, ez láp, ez lát, ez láb…

 

NŐ Ez test... A te tested...

 

TÖMEG Ez test, ez test, ez test te tested, ez a te tested test, a test ez tested te…

 

NŐ (a fejét csóválja, kénytelen még türelmesebben mutatni) A kezem... a testem... a lábam... ez vagyok én.

 

TÖMEG A mezem, a kezem, a testem, a lázam, a kezem a testem a lábam a lázam kéz a lábam test ez vagyok a kezem a lábam a testem vagyok épp!

 

NŐ Mondjátok: én.

 

TÖMEG Mondjátok én, mondjátok én, mondjátok én, mondjátok én, mondjátok én!

 

NŐ (a fejét csóválja; a szemére, szájára, törzsére, majd lábára mutat) Én.

 

TÖMEG (végül ugyanúgy) Én.

 

NŐ Jó!

 

TÖMEG Hó! Ló! Jó! Tó!

 

NŐ (sietve leengedi a kezét, eltöpreng egy pillanatra, majd a Tömegből rábök valakire) Te.

 

TÖMEG (mindannyian erre a személyre mutatnak) Te!

 

SZEMÉLY (körbenéz, majd szintén magára bök.) Te!

 

NŐ (a fejét ingatja, segít neki másvalakire mutatni) Te.

 

TÖMEG Te.

 

NŐ (kezével mutatja) Én és te.

 

TÖMEG Én és te.

 

NŐ (elmosolyodik) Jó!

 

TÖMEG (szintén mosolyra fakadnak) Jó!

 

NŐ (zene szól, egyre élénkebben) Én és ő!

 

TÖMEG Én és ő!

 

NŐ Ők és én.

 

TÖMEG Ők és én.

 

NŐ Én és ti.

 

TÖMEG Én és ti.

 

NŐ Te és mi.

 

TÖMEG Te és mi...

 

NŐ Most pedig, amikor a szemetekkel néztek, mondjátok utánam: nézek...

 

TÖMEG Nézek...

 

NŐ Mondjátok meg, kit láttatok?

 

TÖMEG (egyik a másik után) Láttam őt, téged láttalak, magamat láttam, őket láttam, ők téged láttak , te minket láttál, mi őket láttuk…

 

NŐ Most mondjátok, hogy simogat, ad, kedvel, szeret, így majd nem érzitek magatokat magányosnak.

 

TÖMEG (felélénkülnek) Én simogatlak téged, te adsz nekem, én kedvelem őt, ő szeret téged, te simogatsz engem, én adok neki, ő kedvel téged, te szeretsz engem…

 

Az Ember előlép a Tömegből.

 

EMBER Te ki vagy?

 

NŐ Közületek egy.

 

EMBER Most hol vagyunk?

 

NŐ Az elérni kívánt, ám elérhetetlen túlparton.

 

EMBER Te az vagy, aki miközben átkeltünk a folyón, a vízbe fulladt? (A Nő megrázza a fejét.) Akkor az ő lelke? (A Nő továbbra is fejét ingatja.) Vagy mindössze a szívünkben létezel, és csak akkor jelensz meg, ha rád gondolunk? Netán csak szellem vagy, aki a másik partra vezet minket, hogy el ne tévedjünk?

 

TÖMEG (egy időben) Én utállak téged.

Te simogatsz engem!

Én megverlek téged!

Te gyűlölsz engem?

Én kínozom őt.

Ő becsap engem.

Te gyalázod őt!

Én feljelentelek téged.

Te megbünteted őt!

Ő áskálódik ellenem.

Én gyűlöllek téged!

Te átkozod őt!

Én megöllek téged…

 

EMBER (a Nőhöz) Igazán jószívű vagy.

 

TÖMEG (egymás után szintén a Nő felé fordulnak, játszanak a szavakkal)

Igazán nagylelkű vagy.

Igazán szeretetre méltó vagy.

Igazán hitvány vagy.

Ez egy szemétláda.

Mást mondasz, és mást gondolsz, te csaló.

Kettős játékot játszol, te semmirekellő.

Hízeleg neked, de a szíve mélyén valójában irigykedik rád.

Borzasztóan aljas vagy, azért tanítottál meg minket beszélni, hogy behálózd a férfiakat!

Ugyan kedvesnek tűnsz, de ki tudja, hogy nem egy züllött nő vagy-e?

Elcsábítja a férjeinket!

Viszályt szít a testvérek közt!

Egy izgató dög, figyeljétek, figyeljétek ahogy...

Nem hagyhatjuk, hogy a lányaink együtt lógjanak vele, mindegyiket megrontja!

Ne dőljetek be neki, látszólag tisztességes, de ha mindent lehántunk róla, még egy ringyónál is romlottabb.

Mindenkit kiráz tőle a hideg, miatta nincs békesség ezen a földön!

 

A Nő összegörnyedve hátrahúzódik, a Tömeg közrefogja; a sokaságot felingerelték az egyre gonoszabb szavaik. A Nő nem lel menedékre a Tömeg szúrós tekintete elől, kénytelen az Ember segítségét kérni, és hozzábújik.

 

TÖMEG (még dühösebben)

Ribanc!

Kígyó!

Arcátlan!

Démon!

 

A Nő védelemért esedezve szorosan átkarolja az Embert. A Tömeg eszét veszti.

 

TÖMEG Nézzétek, nézzétek csak!

Fúj!

Szabaduljunk meg tőle!

Rángassuk félre!

Fogjuk le!

Vetkőztessük le!

Fojtsuk meg! Micsoda egy pofátlan, büdös kurva!

 

A Tömeg ráront, az Embert erőszakkal félrerángatják, és az őrült zűrzavar közepette megfojtják a Nőt. Mikor az Ember közéjük furakodva megrázza a testét, a Nő már semmit sem reagál.

A Tömeg rémületében kővé dermed.

 

TÖMEG Meghalt.

Meghalt?

Meghalt?

Meghalt!

(Azonnal szétrebbennek.)

Megfojtották?

Te voltál az...

Dehogy, előbb ő emelt rá kezet.

Te kiáltottál először!

Én csupán a többiekkel kiáltottam, hiszen ti is mindannyian kiáltottatok.

Ki ordított először? Kicsoda?

Ki üvöltötte, hogy „Fogjuk le!”, „Vetkőztessük le!”, „Fojtsuk meg!”?

Ki volt az?

Mindenki kiáltott.

Én azért, mert te szintén.

Én csupán azért, mivel ti is mindnyájan.

De már meghalt! Megfojtották!

Nem én végeztem vele.

Nem én végeztem vele.

Nem én végeztem vele.

Nem én végeztem vele.

Nem én végeztem vele.

Nem én.

Nem én.

Nem.

Nem.

Nem.

De tényleg meghalt, még holtan is mennyire szeretetre méltó.

Milyen gyönyörű, akárki rápillant, akaratlanul is megkedveli.

A bőre, mint a jáde, milyen makulátlan, mennyire tiszta!

És a kecses kis keze, elmondhatatlanul finom és lágy.

Egek, egészen olyan, akár egy Guanyin¹ szobor!

Mily tiszta, mily méltóságteljes.

Megajándékozott a beszéddel, bölcsességet adott, ennek ellenére megölték!

Micsoda égbekiáltó bűn, ti hitvány gazemberek!

Kiről beszélsz?

Hóhérok! Rólatok, éppen ti rólatok!

Van képed bemocskolni? Te fattyú!

Gazfickó!

Te huligán!

 

A Tömegben verekedés tör ki.

 

 

 

 

 

 

 

GAO XINGJIAN

 

 

MENEKÜLÉS

 

                                                                                    

                                                                                       逃亡

 

 

 

 

MODERN TRAGÉDIA KÉT FELVONÁSBAN

 

 

 

 

SZEMÉLYEK

 

 

 

FIATALEMBER, húsz éves

 

LÁNY, huszonkét, huszonhárom év körül

 

KÖZÉPKORÚ FÉRFI, negyven múlt

 

 

IDŐ

 

Késő éjszakától kora reggelig

 

 

HELY

 

Nagyváros, romos épület

 

 

ELSŐ FELVONÁS

 

A sötétben az aszfaltúton tankoszlop dübörög.

Nem messze géppuskákból és géppisztolyokból szünet nélkül tüzelnek.

Nagyváros, romos épület, beomlott raktárra emlékeztet.

Baloldalt a sarokban ütött-kopott, kis bádogajtó.

Az ajtó kinyílik, az utcai lámpáról halvány fénysugár szűrődik be. A Fiatalember kintről behajol, levegő után kapkod, azonosítani igyekszik ezt az árnyékba borult, különös helyet. Körös-körül ismeretlen eszközök meg mindenféle limlomok halomba hányva.

 

FIATALEMBER (az ajtón túlra) Gyorsan gyere be!

 

LÁNY Van itt valaki?

 

FIATALEMBER Pszt! (Belép.)

A Lány bejön; egyfolytában zihál.

 

LÁNY Vaksötét van, semmit nem látni.

 

FIATALEMBER Majd megszokod. (Sietve becsapja az ajtót.) Pusztán akkor vagyunk biztonságban, ha senki sem lát senkit.

 

A Lány az ajtónak dőlve mélyet lélegzik. Tompa géppuska ropogás.

 

FIATALEMBER Folytatják az öldöklést!

 

LÁNY Tényleg tüzet nyitottak! Először azt hittem, hogy csak a levegőbe lőnek, gumilövedékekkel. Ki gondolta volna, hogy ránk irányítják a fényszórókat, aztán géppuskázni kezdik a tömeget!

 

FIATALEMBER És csakis dumdum golyóval¹ lőnek!

 

LÁNY Jaj, honnan jön a vér? (Megszagolja a kezét.)

 

FIATALEMBER Megsérültél?

 

LÁNY (megérinti a testét) Mindenütt, mindenütt vér!

 

FIATALEMBER Azonnal tapogasd ki, hol a seb!

 

LÁNY Az egész testem, az egész testem… (Felzokog.)

 

FIATALEMBER Csend legyen, odakint meghallhatják!

 

LÁNY Az egész testem teljesen … (Megroggyan.)

 

FIATALEMBER (megérinti) És valójában hol fáj? Szólj már, no!

 

LÁNY A mellkasom, nem kapok levegőt, mindjárt végem…

 

FIATALEMBER Nyugi, csak a szoknyád véres, valaki másról fröccsent rád.

 

LÁNY Még életben vagyok?

 

FIATALEMBER Élsz, élsz!

 

LÁNY Nem akarok megbénulni!

 

FIATALEMBER Ne hülyéskedj! Ez a kezed, ni, ez meg itt a karod, minden testrészed épségben maradt, nincs semmi baj.

 

LÁNY Láttam őt…

 

FIATALEMBER Kicsodát?

 

LÁNY Láttam őt, a lányt, aki mellettem rohant. A gyomrára szorította a kezét, éppen sikoltani akart, de már nem jött ki hang a száján, térdre rogyott, és az ujjai közül vér spriccelt ki…

 

FIATALEMBER Akkor a tankok épp mögötted voltak. A barikádokat, a kukákat, a bicikliket és sátrakat mind péppé lapították.

 

LÁNY A rádióállomásunk sátrában még jó néhányan bent maradtak… Nem tudok felegyenesedni.

 

FIATALEMBER Nyújtsd ki a lábad, megnézem a térded!

 

LÁNY Éget…

 

FIATALEMBER (megtapogatja) Kutya bajod, csak egy kis horzsolás, egyébként nem szaladhattál volna ilyen messzire.

 

LÁNY Ha te nem rántasz magad után...

 

FIATALEMBER Lebénultál a rémülettől, egy hajszálon múlt az életed!

 

LÁNY (hirtelen átöleli) Áruld el, még élek?

 

FIATALEMBER Igen, mindketten életben vagyunk. Végül sikerült elmenekülnünk a Térről. (Nem messze géppisztoly kattogás.)

 

LÁNY Jaj! (Szorosan átkarolja.)

 

FIATALEMBER Megtisztítják a sugárutat.

 

LÁNY Ide is eljuthatnak?

 

FIATALEMBER Úgy sejtem, erre egyelőre nincs idejük. Szerintem hajnalig itt biztonságban vagyunk.

 

LÁNY Megsérült a fejed!

 

FIATALEMBER Á, egy darab agyvelő! Épp egy lépésnyire rohant előttünk valaki, csattanást hallottam, aztán rögtön szétrobbant hátul a feje… (A Lány lekuporodik.) Mi a baj?

 

LÁNY A kezemre is jutott, felfordul a gyomrom… mindjárt hányok…

 

FIATALEMBER Most mit csináljunk? Töröld a ruhádba, úgy is teljesen véres.

 

LÁNY Undorodom a vér szagától.

 

FIATALEMBER Akkor vedd le a szoknyád. (Félrehúzódik.) Nyugodj le egy kicsit.

 

LÁNY Ne menj el.

 

FIATALEMBER Itt vagyok melletted.

 

LÁNY Szorítsd meg a kezem.

 

FIATALEMBER Reszketsz.

 

LÁNY Tényleg sírni szeretnék.

 

FIATALEMBER Úgy hát, sírj csak.

 

LÁNY Nem tudok, pedig igazán szeretnék egy jó nagyot bőgni!

 

FIATALEMBER Azt ne, odakint meghallhatják. (Átöleli.)

 

LÁNY Tudom, de tényleg kedvem lenne torkom szakadtából sikítani. Engedd, csak egyszer, aztán meghalok, hogy ne kelljen semmit sem hallanom, semmit sem látnom… Mi ez a zaj?!

 

FIATALEMBER Semmit nem hallani.

 

LÁNY Figyeld, figyeld csak!

 

FIATALEMBER Igazán gyengék az idegeid.

 

LÁNY Valaki zihál!

 

FIATALEMBER Te magad.

 

LÁNY Van itt valaki!

 

Az ajtó résnyire nyílik, beszűrődik egy csöpp fény, majd az ajtó ismét bezáródik.

 

LÁNY Tolvaj?

 

FIATALEMBER Ilyenkor egy tolvaj semmi pénzért nem merészkedne elő kockára tenni az életét. Valószínűleg, szintén egy menekülő. Maradj csendben!

 

Az ajtó kitárul, az utcáról újabb és újabb katonai járművek sebes robogása hallatszik. Pillanat múltán becsusszan egy ember, az ajtó azonnal becsapódik. Öngyújtó gyullad, középkorú férfit világít meg.

 

FIATALEMBER Mit keresel itt?

 

KÖZÉPKORÚ FÉRFI Elbújok a vihar elől, és elszívok egy cigit.

 

FIATALEMBER Itt tilos rágyújtani.

 

KÖZÉPKORÚ FÉRFI A katonák tűzbe borították a várost, és az utcákon mindenütt sűrű füst kavarog, hát mit számít egy kis láng? Felesleges itt az éjjeli őrt játszanod. No, kérsz egy szálat?

 

FIATALEMBER (előlép a rejtekhelyéről) A Térről menekülsz?

 

KÖZÉPKORÚ FÉRFI Hazulról, nem maradhattam otthon tovább. (Meggyújtja az öngyújtót, megvilágítja vele a másikat.)

 

FIATALEMBER Szóval már elkezdték a házkutatásokat, házról házra járva?

 

KÖZÉPKORÚ FÉRFI Ha ezt kivárom, már késő lett volna meglépnem, nem gondolod? (Átnyújt egy cigarettát és tüzet ad, miközben a másikat méricskéli, észreveszi, hogy pólót visel.) Egyetemista vagy? Mi a helyzet a Téren?

 

FIATALEMBER Teljesen körbezárták a tankok, körben felkapcsolták az összes világítást, amiket az ünnepségeken használnak, aztán tüzet nyitottak. Attól tartok, hogy akik nem tudtak elmenekülni, egytől egyig odavesztek. Az utakon is mindenhol holttestek hevernek.

 

KÖZÉPKORÚ FÉRFI Nincs egy biztonságos hely ebben a városban! Még a lakásodba is berepülhet egy golyó. Fölöttünk lakik egy öregember, kisétált az erkélyre, hogy bevigye a virágcserepeket. Liliomokat nevel, félt, hogy az utcákon égő autókból felszálló füst tönkreteszi a virágait. Ki gondolta volna, hogy amint kinyitja az erkélyajtót, a két szemöldöke között egy lövedék telibe találja, és azon nyomban meghal!

 

FIATALEMBER Mindenütt különlegesen kiképzett mesterlövészek. Félnek, hogy fényképek készülnek, és így bizonyítékok maradnak!

 

KÖZÉPKORÚ FÉRFI Mielőtt lelőtték, épp a szemüvegért nyúlt, hogy felvegye. Erősen rövidlátó volt, könyvelőként vonult nyugdíjba valamelyik sörgyárból.

 

Csend.

 

KÖZÉPKORÚ FÉRFI (az öngyújtójával megvilágítja) Ez raktár?

 

FIATALEMBER Az ördög tudja, miféle hely ez.

 

KÖZÉPKORÚ FÉRFI (körbekémlel) Az egy létra? Vagy állvány, netán bitófa?

 

FIATALEMBER Tisztára olyan, mintha a pokolban lennénk.

 

KÖZÉPKORÚ FÉRFI Ott hátul azért el lehet bújni. Akárhogy is, jobb itt, mint az a fényben úszó vágóhíd. Egyedül menekültél el?

 

A Lány már kibújt a szoknyájából, és sietve elrejtőzik.

 

FIATALEMBER A mi csoportunk déli irányból tört ki. Mikor megláttak minket rohanni, egyből tüzet nyitottak, így hát szétszóródtunk, aztán végül bejöttem ide. (Elé áll.) Otthon azért mindenképpen biztonságosabb valamennyivel, te hogyhogy kimerészkedtél?

 

KÖZÉPKORÚ FÉRFI Én? Egy órával ezelőtt telefonált valaki és figyelmeztetett, hogy vigyázzak az irhámra.

 

FIATALEMBER A Közbiztonsági Minisztériumtól hívtak?

 

KÖZÉPKORÚ FÉRFI Szerintem egy jóakaróm, akinek belső információi vannak, és így jelezte, hogy meneküljek.

 

FIATALEMBER Tehát már összeállították a feketelistát azokról, akiket le akarnak tartóztatni?

 

KÖZÉPKORÚ FÉRFI Minden a rendelkezésükre áll, a telefonlehallgatásoktól kezdve a Téren készült videófelvételekig. Azt, hogy ki milyen cikkeket írt és miket beszélt, mind-mind rögzítették a számítógépeiken. Akit le akarnak csukni, azt lecsukják. Csakhogy mindenkinek egy élete van, csakis egy...

 

FIATALEMBER Úgy hát, mihez kezdjünk? Átjuthatunk a körgyűrűkön?

 

KÖZÉPKORÚ FÉRFI Tudja a fene, az utakat katonai járművek lepték el. Majd meglátjuk, hogy szerencsénk lesz-e. (Kinéz magának egy helyet és leül. Eloltja az öngyújtót, mélyet sóhajt.)

 

FIATALEMBER Szóval, csak üldögéljünk, és várjunk?

 

KÖZÉPKORÚ FÉRFI Még nagyjából egy óra van hajnalig.

 

Szünet. A Lány feláll a rejtekhelyéről, és nekiütközik valaminek.

 

KÖZÉPKORÚ FÉRFI Mi ez a zaj? (Tüstént eltapossa a cigarettát.)

 

A Lány melléjük sétál, a Középkorú Férfi feláll és meggyújtja az öngyújtót.

 

LÁNY Állj! Ne gyújtsd meg!

 

KÖZÉPKORÚ FÉRFI Á, bocsánat. (Eloltja.)

 

LÁNY (a Fiatalemberhez) Mit tegyünk?

 

KÖZÉPKORÚ FÉRFI Látom, nagyon belemelegedtetek, ellenben az idő és a hely most nem a legalkalmasabb.

 

FIATALEMBER Teljesen összevérezték a ruháját!

 

KÖZÉPKORÚ FÉRFI (akaratlanul is elérzékenyül) Egy lánynak semmiképp sem kellett volna belekeveredni egy ilyen felfordulásba!

 

LÁNY Még a körben bámészkodó öregek és gyerekek közt is vérfürdőt rendeztek. Van fogalmad arról, mit jelent, hogy „vérfürdő”? Éjjel tizenkét órakor még tengernyi sokan tartózkodtak a Téren, olyan volt, mint egy ünnepély. Senki nem számított erre.

 

KÖZÉPKORÚ FÉRFI Számítani kellett volna rá.

 

FIATALEMBER Te számítottál rá?

 

KÖZÉPKORÚ FÉRFI Még annál is kegyetlenebbek, mint képzeltem.

 

FIATALEMBER Szörnyű volt.

 

KÖZÉPKORÚ FÉRFI Így vagy úgy, amikor elindítottátok a mozgalmatokat, gondolnotok kellett volna arra, hogy megszervezzétek a visszavonulást.

 

FIATALEMBER Neked eszedbe jutott?

 

KÖZÉPKORÚ FÉRFI Igen.

 

FIATALEMBER Ha így van, miért nem menekültél el hamarabb? Hogyhogy te is ekkora pácba kerültél?

 

KÖZÉPKORÚ FÉRFI Csupán meg akartam nézni a végjátékot.

 

FIATALEMBER Amennyiben már rég sejtetted ezt a befejezést, hogyhogy belekeveredtél a tüntetésekbe?

 

KÖZÉPKORÚ FÉRFI (keserűen elmosolyodik) Nem voltam a magam ura. Tulajdonképp, már ezer éve meggyűlöltem ezt a mocskos politikát, réges-rég torkig vagyok vele.

 

FIATALEMBER Kényszerített valaki?

 

KÖZÉPKORÚ FÉRFI Kisfiam, nem csak téged, mindenkit fűt a jogos indulat. Máskülönben nem mentek volna ilyen rengetegen tüntetni, hogy támogassanak titeket, emellett nem estek volna ezrek és ezrek a mészárlás áldozatául.

 

FIATALEMBER Szóval úgy gondolod, hogy a nép harca a demokráciáért és szabadságért teljesen értelmetlen?

 

KÖZÉPKORÚ FÉRFI (azonnal elfogja az indulat) Ne papolj nekem a népről, pusztán néhány millió városlakóról van szó, akik teljesen fegyvertelenek, kezükben üdítős üvegekkel és téglákkal. A téglák azonban mit sem érnek géppuskákkal meg tankokkal szemben! A napnál is világosabb, mindez csupán hősies öngyilkosság volt. Az emberek végső soron menthetetlenül naivak és ostobák.

 

FIATALEMBER Téged is beleértve?

 

KÖZÉPKORÚ FÉRFI (fájdalmasan) Igen.

 

FIATALEMBER (támadólag) Megbántad?

 

KÖZÉPKORÚ FÉRFI (hidegen) Megbánni már késő. Fiatalember, és te nem bántad meg?

 

FIATALEMBER A nép szabadságért vívott küzdelme előbb-utóbb győzelmet arat, még ha vérrel is kell megfizetni az árát!

 

KÖZÉPKORÚ FÉRFI Akkor miért pucoltál el a tankok elől?

 

FIATALEMBER Nem kívánok névtelen mártír lenni.

 

KÖZÉPKORÚ FÉRFI Nem kívánsz, remek, de ugye, én meg legyek az? Ne prédikálj nekem a népről, az te vagy, netán én? Te mindössze te vagy, ráadásul még azt sem tudhatod, hogy a saját sorsodat a kezedben tartod-e! Valamiféle végső győzelemről se hadoválj, amennyiben a szabadság csak halált hoz, úgy ez a szabadság egyenlő az öngyilkossággal. Ha halott vagy, mi értelme a végső győzelemnek? Az a helyzet, hogy most mindkettőnknek mentenünk kell a bőrünket!

 

FIATALEMBER Az emberek nem kutyák…

 

LÁNY (megakasztja) Ne törődj vele, mindjárt virrad!

 

FIATALEMBER Ki nem állhatom az ilyen...

 

KÖZÉPKORÚ FÉRFI Kisfiam, akkor is el kell tűrnöd. El kell viselned a vereséget, a vak lelkesedésed a halál árnyékában semmit sem segít.

 

FIATALEMBER Úgy hát, hódolj be, azonnal lódulj, és add fel magad. Tégy egy nyilatkozatot, hogy támogatod a vérengzést, hiszen akiket megöltek, egytől egyig huligán volt, és itt szintén bujkál két jómadár, vérfoltos ruhában!

 

KÖZÉPKORÚ FÉRFI (fagyosan felkacag) Fordítsunk egyet a dolgon, inkább add fel magad te, és lehet, hogy működni fog a dolog. Téged inkább szabadon eresztenek, mint engem. Majd azt mondják, hogy még csak egy kölyök vagy, akit félrevezettek, a főkolomposok pedig épp a magamféle figurák. Elképzelhető, hogy már a beismerő vallomást is megfogalmazták, csak egy fiatalembert keresnek, aki majd a tévében nyilvánosan felolvassa…

 

FIATALEMBER Most beletapostál a méltóságomba!

 

KÖZÉPKORÚ FÉRFI Ők azonban nem csupán a méltóságodba taposnak bele, hanem még az úgynevezett „nép”-et is húspéppé darálhatják, és ezt szintúgy a „nép” nevében! Ne hablatyolj nekem a népről, sem valamiféle végső diadalról. Nincs más út előttünk, mint a menekülés! Mindkettőnknek ez a sorsa. (Maga elé.) Az ember élete folytonos menekülés!

 

Közelben géppisztoly sorozat.

Csend. Mindhárman szorosan összebújnak, a bádogajtón kaparászás hallatszik.

 

LÁNY (suttogva) Odakint van valaki!

 

KÖZÉPKORÚ FÉRFI Torlaszoljuk el a bejáratot! (Lábujjhegyen odalopakodik, és nekifeszül az ajtónak.)

 

A Fiatalember felvesz egy eszközt, és miután a fal mellett az ajtóhoz oson, magasba tartja. Folyamatos, nyugtalanítóan éles kaparászás.

 

FIATALEMBER (leereszti az eszközt) Lehet, hogy szintén menekülő?

 

KÖZÉPKORÚ FÉRFI Támaszd meg az ajtót!

 

A Fiatalember a kezében az eszközt nekifeszíti az ajtónak. A Középkorú Férfi lehasal, és fülét a földre tapasztva hallgatózik.

 

FIATALEMBER Kinyissuk, vagy sem?

 

KÖZÉPKORÚ FÉRFI Várj csak! Vigyázzunk, hátha követik!

 

Folyamatos kaparászás, a Lány behunyja a szemét.

 

KÖZÉPKORÚ FÉRFI (feltápászkodik a földről) Talán megsebesült.

 

FIATALEMBER Beengedjük?

 

KÖZÉPKORÚ FÉRFI Csigavér. (Szorosan az ajtóhoz tapadva lélegzet-visszafojtva hallgatódzik, a kaparászás megszakad.) Lehet, hogy ennek már annyi. Nyiss egy kis rést az ajtón, és less ki.

 

FIATALEMBER (résnyire nyitja) Egy kutya.

 

KÖZÉPKORÚ FÉRFI Rendőrkutya!

 

LÁNY (riadtan felsikolt) Jaj ––– (Az ujjába harap)

 

A Fiatalember azonnal nekifeszül az ajtónak; szünet.

 

FIATALEMBER Nem úgy tűnik, ha az lenne, már rég csaholna. Elzavarom innét!

 

KÖZÉPKORÚ FÉRFI Ne hergeld, ha felugat, nyakunkra hozza a járőröket, és kész a baj. Torlaszoljuk el az ajtót!

 

Mindketten különféle tárgyakkal elzárják a bejáratot.

 

LÁNY Tényleg nem bírom tovább…

 

FIATALEMBER (hozzálép) Semmi baj. A kutyák is annyira megrémültek a fegyverropogástól, hogy fel-alá rohangálnak. (Megsimogatja.)

 

KÖZÉPKORÚ FÉRFI (fellélegzik, cigarettáért nyúl) Az ember alig különbözik a kutyáktól, csupán egy fokkal intelligensebb.

 

A Fiatalember átöleli a Lányt. A Középkorú Férfi meggyújtja az öngyújtót, a Lány azonnal eltolja magától a Fiatalembert, és a melle előtt összefonja karját. A Középkorú Férfi elfordul, és rágyújt. Kialszik az öngyújtó lángja.

 

LÁNY Még a kutyáknál is szívtelenebbek vagyunk.

 

KÖZÉPKORÚ FÉRFI (kieregeti a füstöt) A saját életünket is alig tudjuk megóvni, hát még egy kutyáét.

 

LÁNY Viszont egy kutya, mikor embert ment, egyáltalán nem törődik a saját életével.

 

KÖZÉPKORÚ FÉRFI Ez gyönyörűen hangzott. (A Fiatalemberhez.) Rágyújtasz?

 

FIATALEMBER Tedd félre magadnak.

 

KÖZÉPKORÚ FÉRFI (a cigarettafénynél megnézi az óráját) Egy óra múlva hajnalodik, ezt a dobozt sehogy sem tudom elszívni. (Keres egy helyet és lefekszik, de aztán nyomban felül.) Sötét és nyirkos ez a hely, csak óvatosan, nehogy felfázzatok.

 

A Fiatalember leveszi a pólóját, és betakarja vele a Lányt.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

HU SHI

 

 

NEMNAGYKÜLÖNBSÉG ÚR

 

差不多先生

 

 

 

Tudod-e, ki a leghíresebb kínai?

   Ezt az alakot mindenki ismeri, hiszen a híre az ország összes szegletébe eljutott. Úgy hívják, hogy Nemnagykülönbség úr, a szülőföldje pedig bármelyik tartomány, megye és falu lehetne. Biztosan összefutottál már vele, vagy hallottad, hogy emlegetik. A neve nap mint nap az emberek száján forog, mivel ő az egész kínai nép képviselője.

   Nemnagykülönbség úr olyasformán néz ki, ahogy te vagy én. Van két szeme, de homályosan lát, van két füle, ám a hallása nem igazán éles, orra és szája is van, de a szaglása és ízlelése nem kifinomult. Az agya sem kicsi, viszont az emlékezőtehetsége elég gyenge, emellett meglehetősen felszínesen gondolkodik.

    Az a szavajárása, hogy „Ha nem nagy a különbség, úgy minden rendben. Mire való a túlzott alaposság?”

    Kiskorában a mamája elküldte barna cukrot venni, de ő fehér cukorral jött vissza. Erre az anyja megdorgálta, ám ő csak a fejét ingatta: „Fehér vagy barna cukor – nem nagy különbség!”

    Mikor már iskolába járt, a tanára megkérdezte: „Zhili tartománytól nyugatra melyik tartomány található?” Rávágta, hogy Shaanxi, ezt követően a tanár kijavította: „Tévedsz, Shanxi, nem pedig Shaanxi.”, de ő visszafeleselt: „Shaanxi vagy Shanxi – nem nagy különbség!”

     Később egy pénzváltóban dolgozott segédként. Tudott írni, emellett értett a számvetéshez is, csak hát pontatlanul végezte a dolgát, és a tízet jelentő 十 írásjegyet rendszeresen felcserélte az ezret jelentő 千 írásjeggyel, és ugyanígy fordítva. A boltvezető emiatt roppant megorrolt, unos-untalan leteremtette, ám emberünk ilyenkor csak alázatos vigyorral ezt hajtogatta: „Az ezer csupán eggyel több vonásból áll, mint a tíz – nem nagy különbség!”

     Történt egyszer, hogy sürgős ügyben vonattal Sanghajba kellett utaznia. Ráérősen elballagott a pályaudvarhoz, csakhogy késett két percet, a vonat pedig már tovarobogott. Kikerekedett szemmel bámulta a távolban a mozdonyfüstöt, közben a fejét csóválta: „Holnap kell indulnom, de hát, ma megyek vagy holnap, nem nagy különbség; mindamellett a Vasúttársaság túl pontos! Hát olyan nagy a különbség nyolc óra harminc és nyolc óra harminckét perc között?” Miközben így dünnyögött, komótosan hazafelé bandukolt, és sehogyan sem fért a fejébe, hogy a vonat miért nem volt hajlandó várni rá néhány percet.

    Valamelyik nap váratlanul súlyos kór döntötte le a lábáról, ezért azonnal elszalajtotta egyik rokonát a Keleti utcában lakó Wang doktorért. Az atyafi sebbel-lobbal elsietett, de nem találta meg Wang urat, hát hogy, hogy nem a Nyugati utcából Wáng marhadoktort hozta magával. Nemnagykülönbség úr ott a betegágyán jól tudta, hogy nem neki kellett volna jönni, ám a láza tovább emelkedett, ráadásul fájdalmak kínozták, ami rettenetesen nyugtalanította, ezért képtelen volt tovább várni. Magában így okoskodott: „Wang doktor vagy Wáng marhadoktor, szerencsére nem nagy különbség, hát hadd próbálkozzon!” Ezután Wáng marhadoktor odasétált a fekhelyéhez, és azonképp, miként a marhákat szokta, nekilátott, hogy kikúrálja Nemnagykülönbség urat. Még egy órahossznyi idő sem telt el, és Nemnagykülönbség úr kiadta a lelkét.

    Mikor Nemnagykülönbség urat már nem sok választotta el a haláltól, akadozó lélegzettel ezt rebegte : „Élő vagy halott.. nem...nem… nem nagy különbség… Ha nem... nagy... a… különbség... úgy... minden... rendben... Mire... való... a… túlzott alaposság?” Amint befejezte ezt a bölcsességet, megszakadt a lélegzete.

    Halála után boldog-boldogtalan magasztalta Nemnagykülönbség urat, merthogy a legkülönfélébb dolgokat is átlátta és mindenbe belenyugodott. Úgy mondták, hogy csakugyan erényes férfiú volt, hiszen világéletében semmit sem vett komolyan, nem kívánt részletes számításokat végezni, és nem akadt fenn holmi apróságokon. Így hát miután jobblétre szenderült, a Mindenen Felülemelkedő Nagy Mester néven tisztelték.

     A híre egyre messzebbre terjedt, ahogy telt-múlt az idő, egyre nagyobb népszerűségre tett szert, se szeri, se száma azoknak, akik követni kezdték a példáját. Ekképp történt, hogy mindenkiből Nemnagykülönbség úr lett – Kínából pedig a henyék országa.

 

 

 

Fordította: Selmeci András

 

 

 

 

 

DING XILIN

 

 

 

 

EGY DARÁZS

 

 

一隻馬蜂

 

 

 

 

SZEMÉLYEK

 

JI ASSZONY, ötven éves múlt, alacsony, erős testalkatú, ruhája visszafogottan elegáns és rendkívül takaros

 

JI ÚR, Ji asszony fia, huszonhat-huszonhét év körül, életerős és eleven; öltözete a leghétköznapibb és könnyed

 

YU KISASSZONY (YU), huszonöt-huszonhat év körül, megjelenése kecses, tekintete igen kifejező, viselete választékos

 

INAS

 

 

 

 

SZÍN: apró, téglalap alakú szoba. A hátulsó fal közepén széles, kétszárnyú ajtó, mellette balra ruhafogas, valamint egy asztalka, rajta friss virágok. Jobbra könyvszekrény nyugati és kínai könyvekkel. A jobb oldali falnál egyszárnyú ajtó, mellette nagy ablak. Az ablaknál íróasztal, azon pedig íróeszközök. A bal oldali fal hátsó részén szintén nyílik egy ajtó, elől a fal mellett könyvállvány, rajta dísztárgyak. A falon kalligráfiák és festmények. A szoba közepétől kissé előre és jobbra apró, kerek asztal, amin teáskészlet áll. Az asztal jobb oldalán karosszék, balra kétszemélyes dívány, ezek között pedig kisszék, mindegyikre derékpárnát helyeztek.

 

Mikor a függöny felgördül, Ji asszony a karosszékben alszik, lába alatt lábzsámoly, kezéből az újság a földre hullt.

 

JI ÚR (lassan kinyitja a bal oldali ajtót, észreveszi, hogy Ji asszony a karosszékben pihen. Lábujjhegyen a ruhafogashoz sétál, leakaszt egy vékony kabátot, a karosszékhez megy és gyengéden betakargatja vele anyját, aki felriad. Mosolyogva kérdi.)

Elbóbiskoltál?

 

 

 

JI ASSZONY

Úgy terveztem, lehunyom a szemem, és pihenek egy kicsit, ám arra nem számítottam, hogy akaratlanul is elalszom. (Felül.)

 

JI ÚR

Egy idős ember szeme olyan, mint a gyereké: ha lehunyja, már nem a maga ura. (Felveszi az újságot, és letelepedik a kisszékre.)

 

JI ASSZONY

Mennyi az idő?

 

JI ÚR (melléről előhúz egy órát, megnézi)

Negyed négy.

 

JI ASSZONY

Hol voltál egészen mostanáig?

 

JI ÚR

A dolgozószobában – néhány levelet írtam.

 

JI ASSZONY

Ó, jól van. Most pedig írd meg az enyémet is!

 

JI ÚR

Rendben, máris kezdem. (Az íróasztalhoz ül, a fiókból levélpapírt és levélborítékot húz elő. Egy üvegből vizet tölt a dörzskőre, amin eldörzsöli a tusrudat, végül ecsetet ragad és írni készül.) Mit írjak?

 

JI ASSZONY

Kanyaríts pár sort, és kész. Tudasd velük az indulásom napját, és hagyd meg, hogy béreljenek egy bárkát, amivel elém jönnek a kikötőbe.

 

JI ÚR

Mondd csak, közben írom. Biztosan jövő hét kedden indulsz?

 

JI ASSZONY

Nincs több időm, nem halogatom tovább az indulást!

 

JI ÚR (miközben ír, hangosan olvas)

„… Anya tizenkilencedikén indul, hogy hazamenjen Délre.” (Leteszi az íróecsetet, az ujján számolja a napokat.) Tizenkilencedike, huszadika, huszonegyedike. (Írja.) „Huszonegyedikén ér a kikötőbe. Szóljatok Zhang Hongnak és Jiang néninek, béreljenek egy bárkát, s menjenek elé a kikötőbe.” (Megkérdezi.) Így van?

 

 

JI ASSZONY

Így, a legjobb, ha Li Laosi családjának bárkáját bérlik, mert az tiszta. De ha már kihajóztak vele, Deng Xiangfa családjáé szintén megfelel.

 

JI ÚR (írja)

„A legjobb, ha Li Laosi családjának bárkáját bérlik.” (Írás közben halkan olvas.) „… de Deng Xiangfa családjáé is megteszi.” (Érdeklődve.) Még valami?

 

JI ASSZONY (gondolataiba merül)

Az utóbbi napokban hét ágra süt a nap, nem ártana, ha a déli szobából minél hamarább előhoznák a szőrméket, és kitennék őket a napra.

 

JI ÚR

Rendben, másvalami?

 

JI ASSZONY

Más nincs. (Magában motyog.) Wang néni hazautazott a családjához, de megígérte, hogy az ünnepek után visszajön. Nem tudom, visszaért-e már.

 

Ji úr folytatja a levélírást.

 

JI ASSZONY

Ami pedig Yu kisasszonyt illeti, meg kéne ajándékozni valamivel.

 

JI ÚR (előbb befejezi a levelet, utána válaszol, végül pedig megcímezi a borítékot)

Nem azt mondtad, hogy egy ruhaanyagot adsz neki? (Megcímezte a borítékot.) Rendben, kész.

 

JI ASSZONY (Ji úr felriasztotta a töprengésből)

Befejezted?

 

JI ÚR (a karosszékhez sétál, odanyújtja a levelet)

El akarod olvasni?

 

JI ASSZONY

Olvasd fel!

 

JI ÚR (olvassa)

„Kedves húgom, Anyu azt mondta: »Nincs több időm, nem halogatom tovább az indulást!«”

 

JI ASSZONY

Ez meg mi?

 

JI ÚR

Csak a levél bevezetése. (Tagolva olvassa.) „Édesanya tizenkilencedikén indul, huszonegyedikén ér a kikötőbe. Szóljatok Zhang Hongnak és Jiang néninek, béreljenek egy hajót, s menjenek elé a kikötőbe. A legjobb, ha Li Laosi családjának bárkáját bérlik, mert az tiszta, de ha már kihajóztak vele, Deng Xiangfa családjáé is megteszi. Mostanában erősen süt a nap, jó volna, ha a déli szobából minél előbb kihoznák a szőrméket, és kiraknák a napra. Wang néni hazautazott, de megígérte, hogy az ünnepek után visszamegy; Anyut érdekelné, megérkezett-e már?” Ugye, hibátlan?

 

JI ASSZONY (elmosolyodik)

Hű, mostanában így írtok levelet?

 

JI ÚR

Ez most a legdivatosabb stílus: közvetlen és a beszélt nyelvre épül.¹ Úgy írunk, ahogy beszélünk. Szeretnél még valamit mondani?

 

JI ASSZONY

Nem.

 

JI ÚR

Akkor most az én üzenetem következik. (Folytatja az olvasást.) „Szülőanyánk meglehetősen jól érzi magát a fővárosban, mindössze két ügy van, ami nem szolgál megelégedésére...”²

 

JI ASSZONY

Még pedig?

 

JI ÚR (nem felel, tovább olvas)

„...Először is, azon okból érkezett a fővárosba, hogy a lelkemre hasson, mielőbb nősüljek meg, ekképp majd hamarabb dajkálhat egy kerek arcú, nagy fülű, gömbölyded és fehér bőrű unokát.³ Óh, jaj! Mit ad ég, ideérkezte óta ámbár két teljes hónap is tovaszállt, ennek ellenére szinte semmi eredményt sem ért el, mivelhogy hitestársnak még az árnyékát sem látta, unokának meg se híre, se hamva. Másodsorban pedig teljes szívéből azt kívánta, hogy házasság révén még szorosabbra fűzze a családi kötelékeket, és leányát feleségül adja az unokaöccséhez. Ámde reményeiben megcsalattatott, mert te – ördögadta lány! – olyannyira makrancos és megátalkodott teremtés vagy, hogy nem engedelmeskedtél édesanyád kívánságának! Ennek folytán Anya néhány napja száját nem nyitja szóra, a szívét pedig bánat emészti. Mindazonáltal, az unokaöcs úr immár széltében-hosszában az atyafisága és a barátai segítségéhez folyamodik, hogy minden követ megmozgatva találjanak neki egy hitvest. A példaszó úgy tartja: »Az őszinte szándék megindítja az isteneket, a buzgó igyekezet pedig hegyeket mozgat meg.« Különösképpen így van ez, midőn valaki a fővárosban keres szívének-lelkének kedves társat, ahol az ifjú tehetségek és gyönyörű szépségek gyülekeznek! Ennek okán néhány hónapon belül bizonyosan alkalom adódik a sikeres nászra, és alighanem egy pohárka menyegzői bor némi enyhet ad éltes szülénknek. Tiszta szívből kívánom, hogy minden emberpár boldog frigyben éljen, akár szeretik egymást, akár nem!” Ugye, így van? Kérlek, azért ne vedd zokon!

 

JI ASSZONY (kissé elkedvetlenedik)

Nincs időm mérgelődni veletek! Már réges-rég megmondtam, hogy a saját ügyeitekben ti magatok döntötök, én nem ütöm bele az orromat. Azt írsz, amit akarsz.

 

JI ÚR (lezárja a borítékot, felragasztja a postabélyeget, a székhez sétál, egyik kezét a széktámlára teszi, a másikkal pedig anyja haját cirógatja)

Anya, te egy különleges asszony vagy, minden tekintetben rendkívüli. Kivételesen erényes feleség, és kivételesen jó mama vagy. Csak hát, a házasság dolgában nem tudod kivonni magad az anyák örök törvénye alól.

 

JI ASSZONY

Akaszd fel a kabátom!

 

Ji úr felakasztja a fogasra.

 

JI ASSZONY (visszaemlékszik korábbi életére)

„Erényes feleség és jó anya”; méltatlan vagyok ezekre a kitüntető jelzőkre!

 

Ji úr visszaül a helyére.

 

JI ASSZONY

Mikor apád elhunyt, te csak nyolc éves voltál, Yun-er húgod pedig mindössze öt. Akkoriban nem bíztam a magántanárok oktatási módszereiben, másrészt nem kívántam, hogy túl szigorú fegyelmezést kapjatok, ezért úgy döntöttem, magam oktatlak titeket. Téged egészen tizenhat éves korodig tanítottalak. Az idő tájt az összes tulajdonunk az az ötven mu⁴ silány föld volt, most pedig már nincs gondotok sem a ruhára, sem az ételre. Nem túlzok, de ha nem kellett volna évről évre több mint ezer ezüstdollárt költenem a tanulmányaitokra és egyéb kiadásaitokra, a családi vagyonunk legalább tízszer nagyobb lenne.

 

JI ÚR

Ezért állítottam, hogy te egy különleges asszony vagy.

 

JI ASSZONY

Így bizony, „erényes feleség és jó anya”; de hát nincs ebben semmi rendkívüli! A mai átlagos fiatal nők a nap minden percében lekicsinylően nyilatkoznak erről az ideálról.

 

JI ÚR

Meg kell, hogy bocsáss nekik! Évezredeken keresztül némaságra voltak ítélve, most pedig íróecsetet ragadnak, értekezéseket írnak, csak beszélni, beszélni és beszélni akarnak, viszont azt még maguk sem értik, hogy miket hordanak össze.

 

JI ASSZONY

Ezek a mai kisasszonyok csakugyan megvetésre méltók. Képtelenek tisztességes emberként viselkedni, na meg, a háztartáshoz sem konyítanak. Elképzelésem sincs, miféle értékes tulajdonságaik lehetnek.

 

JI ÚR

Olyanok, mint a köznyelven írt versek – színvonaltalanok, emellett nincs bennük semmi báj. Mások számára teljesen érthetetlenek, és éppen ebben rejlik az értékük.

 

JI ASSZONY

Szeretnék tőled kérdezni valamit. Neked mindenkivel bajod van, azt állítod, hogy a konzervatív nők olyanok, mint a nyolc-részes esszék⁵, a modernek pedig, mint a köznyelven írt versek…

 

JI ÚR

Így van, egyformán értéktelenek és sótlanok.

 

JI ASSZONY

De hát végül is milyen feleséget szeretnél?

 

JI ÚR (felhúzza a vállát)

A baj az, hogy még én magam sem tudom! Egyszerű lenne megfelelő társat találni, ha olyan könnyű lenne, mint a matematikában az ismeretlen meghatározása egy megoldóképlettel.

 

JI ASSZONY

Hogyhogy ennyire különbözöl az unokatestvéredtől?! Ő fűhöz-fához segítségért szaladgál, mint aki egy napot sem tudna kivárni. Te meg egyáltalán nem veszed komolyan a házasságot.

 

JI ÚR

Nem veszem komolyan?! Mivel halálosan komolyan veszem, ezért nem házasodtam meg mind a mai napig. Ha pusztán annyiba tartanám, mint egy szemüveg kiválasztását, úgy az unokád már középiskolába járna.

 

JI ASSZONY (tehetetlenül)

Tölts egy csésze teát!

 

Ji úr teát tölt, odaadja az édesanyjának, magának szintén önt egy csészével, majd lassan belekortyol.

 

JI ASSZONY (elmereng)

Arról tudsz-e, hogy az unokatestvéred párszor megkért, közvetítsek neki házasságot?

 

JI ÚR

Már hogy ne!

 

JI ASSZONY

És azt tudod-e, kit szemelt ki magának?

 

JI ÚR

Yu kisasszonyt, ugye? És őt megkérdezted?

 

JI ASSZONY (nagyon lassan válaszol)

Nem.

 

JI ÚR

Miért?

 

JI ASSZONY

Hogy miért? (Pillanatnyi szünet.) Úgy tervezem, a mai nap megkérdezem; rendben? (Beszéd közben a fiára pislant.)

 

JI ÚR

Nagyszerű! Ápolónő és orvos – igazán remek pár! A kölcsönös segítségnyújtás elve és az együttműködés szelleme pedig tökéletes alapanyag lesz az esküvői beszédhez.

 

Ji asszony halkan felsóhajt.

Az Inas benyit a bal oldali ajtón.

 

INAS

Asszonyom, Yu kisasszony megérkezett.

 

 

 

 

 

DING XILIN

 

 

 

 

ELNYOMÁS

 

 

 

壓迫

 

 

 

 

Liu Shuhe emlékének