Shuhe,
ezt az egyfelvonásost neked ajánlom. Azt nem merném állítani, hogy a darab szeretetre méltó főszereplőjét te ihletted, ellenben művem cselekménye a történetedből született. Tavaly télen – talán még emlékszel rá –, el akartál költözni tőlünk, hogy másik lakást keress. Egy este, mikor a kandalló mellett üldögélve a tűznél melegedtünk, szóba került ez az ügy. Tréfálkozva megemlítettük, amennyiben nem nősülsz meg, biztosan nem találsz lakást, hiszen ha valaki Pekingben albérletbe költözik, két feltételnek meg kell felelnie: legyen kezese és családja. Akkor úgy éreztem, ez igen érdekes téma, mondtam is, írok neked ebből egy rövid darabot. Ennek már több mint egy esztendeje. Ez alatt az egy esztendő során jó néhányszor meg akartam írni, azonban nem jártam sikerrel. Most végül mégis elkészült a kézirat, de te már elhunytál! A korábbi próbálkozásaimat először te nézted át, és csupán azután jelentek meg, ellenben ezt a kis darabot, amit éppen neked írtam, már nem bírálhatod el –– elmondhatatlanul szomorú vagyok emiatt!
Ez az egyfelvonásos mindössze a képzelet szüleménye. Nincs benne „társadalmi probléma”, sem „tanulság”, ám a halálod miatt mégis különleges jelentőséggel bír. Tudod, hogy hunytál el? Forrólázban szenvedtél, viszont azért haltál meg, mert agyoncsíptek a legyek. Tulajdonképpen a legyek nem csípnek, de a barátaid minden alkalommal mikor a kórházban meglátogattak, az ágyadon, rajtad és a tejescsészéden rengeteg legyet csaptak agyon. Olyan helyzetben voltál, hogy senki sem gondoskodott rólad, ezért azt állítani, legyek csíptek halálra, egyáltalán nem áll messze az igazságtól. Így hát arra gondoltam, biztosan nem hunytál volna el, ha lakáskeresés közben, csakúgy, mint ennek a darabnak a főszereplője, találkozol egy igazán együttérző emberrel, aki veled „összefogott” volna, hogy közösen álljatok ellen nem csupán a „vagyonos osztály elnyomásának”, hanem a társadalomban jelen lévő mindenféle elnyomásnak és megaláztatásnak.
Rendkívül humoros ember lévén, bizonyosan nem ítélsz el amiatt, mert egy vígjátékkal emlékezem meg egy elhunyt barátról. Nem vagyok borúlátó természet, viszont elhiheted, miután elkészültem ezzel a darabbal, csakis végtelen szomorúságot és fájdalmat éreztem.
Xilin
1925. december 7.
SZEMÉLYEK
FÉRFI VENDÉG (FÉRFI)
NŐI VENDÉG (NŐ)
FŐBÉRLŐ ASSZONY (FŐBÉRLŐ)
ÖREG CSELÉDASSZONY
RENDŐR
SZÍN: régi típusú kínai lakás egyik szobája. Hátul szárnyas ajtó, az udvarra visz. Jobbra és balra egy-egy ajtó, az oldalszobákba vezetnek. A szoba közepétől kissé jobbra szögletes asztal, körötte néhány kisszék. Az asztalon fehér vászonterítő, közepén petróleumlámpa és teáskészlet. Balra teázóasztal, valamint két szék a fal mellett. Az egyik széktámlán esőköpeny, mellette bőr kézitáska. Hátul, baloldalt a falnál mosdóállványszerű, tükrös kisasztal, rajta óra és váza. A szobában még vannak egyéb berendezési tárgyak, a falon függ néhány kalligráfia és festmény is, de mind egyszerű és dísztelen.
Mikor a függöny felgördül, egy tweedzakót és hosszú szárú bőrcsizmát viselő férfi a teázóasztal melletti széken pipázik. Az öreg Cselédasszony a bejárati ajtón kívül áll, karját kinyújtja az eresz alá, hogy megnézze, esik-e még.
CSELÉDASSZONY (belép a szobába)
Már elállt az eső, hogyhogy még nem ért haza? (Az asztalról felvesz egy kannát, a teázóasztalhoz sétál és teát tölt a Férfi Vendégnek.)
FÉRFI (türelmét vesztve felpattan)
Nem hoznál már valamit enni?
CSELÉDASSZONY
Végül is, akad itt harapnivaló, de meg kell várni az úrnőt, míg visszaér.
FÉRFI
Még enni sem ehetek addig?
CSELÉDASSZONY (felsóhajt)
Bizony, ha enni akar, meg kell várnia az úrnőt, csakúgy, mint a lakás ügyében.
FÉRFI
Hát jó, akkor megvárom. Így vagy úgy, akár visszajön, akár nem, a helyzeten semmit sem változtat. (Újra leül.)
CSELÉDASSZONY (a fejét csóválja)
Úgy vettem észre, az úrnő nem hajlandó önnek bérbe adni a lakást.
FÉRFI
Nem? Akkor miért vette át a foglalómat?
CSELÉDASSZONY
Hát igen, ebben a kisasszony a hibás. De tulajdonképpen… hej… az úrnőnek is nagyon furcsa a természete. Egy olyan emberrel, mint az úr, ugyan mi baj lehetne? Éjnek idején legalább van itt egy férfi, aki vigyáz rájuk.
FÉRFI
Régebben bérelték ezt a lakást?
CSELÉDASSZONY
Már több mint egy éve üresen áll, azóta nem adták ki.
FÉRFI
Pedig egyáltalán nem rossz, hogyhogy nem kellett senkinek?
CSELÉDASSZONY
Nem kellett senkinek?! Aki csak megnézte, mind azt mondta, hogy remek, és ki szeretné venni. Tiszta és világos, na meg, elől ott az a szép virágoskert is.
FÉRFI
Ha így áll a dolog, miért nem adták ki már több mint egy éve?
CSELÉDASSZONY
Uram, ön most már nem idegen, ha elárulom magának, nem lesz semmi baj. Tetszik tudni, az asszonyom imád madzsongozni, így hát reggeltől estig távol van. Idehaza pedig csupán ketten vagyunk, én és a kisasszony. Az érdeklődőket mindig a kisasszony fogadja, de ahogy egy családos férfi szóba hozza a feleségét meg a gyerekeit, a kisasszony nyomban elküldi, mert a lakást csakis egyedülállónak hajlandó kiadni. Viszont amikor az úrnő visszaér, és a kérdésére a másik elárulja, hogy nőtlen, az úrnő azonnal kirakja. Úgy gondolom, így nem hogy egy, de még tíz év alatt sem fogják bérbe adni!
FÉRFI
No csak, hát már korábban is előfordult ilyesmi?
CSELÉDASSZONY
Azt sem tudom, hányszor! Minden alkalommal, amikor ki akarják venni, a kisasszony és az édesanyja összevesznek. De rendszerint a kisasszony nem mer egymaga dönteni, viszont most mégis megtette, és átvette az úrtól a foglalót. Csupán ezért állhatott elő ez a helyzet.
FÉRFI
Ha azelőtt is ő döntött volna, már réges-rég ki lenne adva.
CSELÉDASSZONY
Így bizony, de az érdeklődők általában szó nélkül távoznak, mikor az úrnő közli velük, hogy nem bérelhetik. Nem hasonlítanak az úrra, aki ennyire…
FÉRFI
Furcsa alak, ugye? Bizony, az úrnőtök különös természetű, de én szintén. Most pedig összetalálkozott ez a két különc, így hát nehéz lesz megoldani ezt az ügyet. Mindenesetre, én is úgy vélem, nem rossz ez a lakás, főleg, hogy ott van elől az a kis kert.
CSELÉDASSZONY
Látom az úron, hogy ön is biztosan kedveli a csendet és nyugalmat. Itt reggeltől estig semmi zajt sem hallani, ráadásul, a munkahelyéhez is közel van, így hát… lenne egy ötletem…
FÉRFI
Mit gondoltál ki?
CSELÉDASSZONY
Füllentse azt, hogy nős, és a felesége csupán pár nap múlva érkezik. Ha ezt mondja, az úrnő biztosan bérbe adja magának.
FÉRFI
És mi történik, ha néhány nap múlva mégsem érkezik meg a feleségem?
CSELÉDASSZONY
Itt lakik egy kis ideig, és az úrnő majd belátja, hogy maga kiváló ember, ezzel pedig nem fog törődni.
FÉRFI
Szó sem lehet róla! Ha valaki nem házasodott meg, azzal még semmiféle bűntényt nem követett el. Hogyhogy még egy lakást sem bérelhetne?
CSELÉDASSZONY
No, pusztán arra gondoltam, mivel az úrnak megtetszett a lakás, ha nem sikerül kibérelnie, biztosan fájna miatta a szíve. Ezért így bolond módra ezt eszeltem ki, de hát én csupán egy egyszerű teremtés vagyok… Nocsak, valószínűleg visszaért az úrnő! (A bejárati ajtóhoz megy; hangosan.) Nagysága?
Kint igennel felelnek.
CSELÉDASSZONY
Csakugyan, itt van. (Kimegy.)
A Férfi feláll. Kisvártatva a Főbérlő Asszony belép a hátsó ajtón, őt követve pedig a Cselédasszony.
FŐBÉRLŐ
Elnézést, hogy megvárakoztattam.
FÉRFI
Én kérek elnézést a zavarásért. Meghagytam a cselédüknek, hogy ne zavarja, de nem hallgatott rám.
FŐBÉRLŐ
Ugyan, semmi baj! (A bőrtárcájából előhúz egy bankjegyet.) Tessék, itt a foglalója, kérem, tegye el!
FÉRFI
Á, már megbocsásson, de ma azért jöttem, hogy beköltözzem, nem pedig a foglalót visszakérni.
FŐBÉRLŐ
Hogyan?! Tegnap világosan megmondtam, hogy nem tudjuk önnek bérbe adni; nem igaz?
FÉRFI
Ó, igen, világosan megmondta.
FŐBÉRLŐ
Úgy hogy jutott eszébe ma idehozatni a bőröndjét?
FÉRFI (igen vidáman)
Bár meghagyta, hogy ne jöjjek többet ide, én viszont ebbe egyáltalán nem egyeztem bele. Vagy talán igen?
FŐBÉRLŐ (lassanként elkomorul)
Nem igazán értem a mondókáját. Ugye, nem képzeli, hogy majd maga dönti el, kiadjuk-e a lakásunkat?
FÉRFI
Áh, dehogy, ebben természetesen ön az illetékes. Viszont, ha már kiadták nekem, csak rajtam áll, hogy visszaadom-e. Jelenleg nem az a kérdés, hogy bérelhetem-e, hanem az, visszaadom vagy sem; tetszik érteni?
FŐBÉRLŐ (elveszti a türelmét)
Mikor adtam bérbe magának?
FÉRFI
Amennyiben zsebre rakta a foglalót, az annyit tesz, hogy bérbe adta.
FŐBÉRLŐ
Hát tényleg egy ördöggel akadtam össze! Mikor tettem én el a foglalóját? Az a lányom volt, aki egy oktalan teremtés.
FÉRFI
Oktalan teremtés? Pedig már nem egy kisgyermek.
FŐBÉRLŐ
Na, elég ebből az ostobaságból! Nincs arról szó, hogy ne adnánk ki a lakást, csakhogy egy házas férfinak kívánom kiadni. Ha az úrnak van felesége, aki majd szintén itt lakik, szó nélkül bérbe adom önnek.
FÉRFI
Ennek semmi értelme! Amikor meghirdette, egyértelművé tette, hogy csak házasnak adja ki? Hát becsaptam én magát?
FŐBÉRLŐ (békülékenyen)
Akkor nem, de tegnap már szóltam, hogy egy szem férfi sincs a háznál…
FÉRFI (félbeszakítja)
Ej, mondja csak, mikor bérlésre kínálta, lakott itt férfi? Ez miért csupán most jutott az eszébe?
FŐBÉRLŐ
Magának elment a józan esze, nincs időm önnel vitázni.
CSELÉDASSZONY (közvetíteni próbál)
Ó, nagysága, későre jár, ráadásul eleredt az eső. Eléggé kényelmetlen volna az úrnak, ha most másik lakást kéne keresnie. Nem lehetne, hogy meghúzza magát nálunk ma éjszakára, aztán holnap kigondolunk valami más megoldást?
FÉRFI (megmakacsolja magát)
Semmiképp! Nem erről van szó, amennyiben nem kívánnám bérelni a lakást, tüstént elmennék. De ha már átvették a foglalót, mindenképp ki kell adniuk nekem!
FŐBÉRLŐ
Na, ide figyeljen, ma este mindenképp el kell mennie!
FÉRFI (hidegen elmosolyodik)
Hm! (Leül.)
FŐBÉRLŐ (elé áll)
Elmegy, vagy sem?
FÉRFI
Nem!
FŐBÉRLŐ
Wang-ma, eredj, és hívj egy rendőrt!
CSELÉDASSZONY
Óh, nagysága!
FŐBÉRLŐ
Hívj egy rendőrt!
FÉRFI
És ha megérkezett, mi lesz? Neki is hallgatni kell a józan észre!
CSELÉDASSZONY
Nagysága, úgy gondolom…
FŐBÉRLŐ
Azt mondtam, hívj egy rendőrt; hallottad?… Indulsz már?
CSELÉDASSZONY
Igenis. (A hátsó ajtón el.)
FŐBÉRLŐ
Azt akarom, hogy azonnal jöjjön ide! (Szintén távozik a hátsó ajtón, amit becsap maga után.)
FÉRFI (nem tud mit tenni. Zsebéből dohányzacskót és pipát vesz elő. A zacskóból kifogyott a dohány, így hát a táskájából előhúz egy dohányszelencét, kinyitja, az új dohánnyal megtömi a dohányzacskót, majd utána a pipát. Éppen rá akar gyújtani, amikor kopogtatás hallatszik; élesen)
Jöjjön be! (Továbbra is az ajtónak háttal áll.)
Az Elnyomás (壓迫Yapo) először 1926 januárjában jelent meg a Kortárs Szemle (現代評論 Xiandai Pinglun) című folyóirat mellékletében.
