Ding Xilin

Három kínai dollár

三塊錢國幣

SZEMÉLYEK

WU ASSZONY (WU), egyike a más tartományokból érkezett megszámlálhatatlan menekültnek, akiket a Japán elleni honvédő háború¹ idején egy dél-nyugati tartományi székváros forgalmas utcáin láthatunk és hallhatunk. Harminc éves múlt, kiváló vitázó, aki mindig valóra váltja a szavát. Ha általános szabály, hogy a más vidékről jöttek elkerülhetetlenül áldozatul esnek a helyiek önkényének, ő kivétel ez alól

YANG CHANGXIONG, a honvédő háború idején egyike a több ezer egyetemistának, akik áttelepített iskolájukat követve messzire vándoroltak otthonuktól. Húsz év körüli, ügyesen érvel és bátran kiáll az igazság mellett. A többi fiatalhoz hasonlóan ő szintén rendelkezik azzal az erénnyel, miszerint kéretlenül is törődik mások bajával. Amennyiben bevett gyakorlat, hogy az idegen tartományból valók egymást pártfogolják, ő kivétel ez alól

CHENG ZHONG, Yang Changxiong ifjú cimborái közül egy, aki a tanulmányi szünet alatt rendszeresen felkeresi a szállásán Yangot. Körülbelül annyi idős, mint Yang, beszédét és viselkedését gyakran természetes és öntudatlan humor színezi. Amennyiben a férfiak törvényszerűen ki nem állhatják az asszonyi locsogást, és szíves-örömest segítenek a barátaiknak elsimítani egy vitát, úgy tűnik, ez rá nem igaz

LI-SAO, egyike a sok-sok fiatal falusi cselédlánynak, akik egy olyan rendkívüli időszakban jöttek a nagyvárosba megélhetést keresni, mikor az árak az égbe szöktek, a bérek pedig magasak. Nincs még húsz éves, nem rendelkezik semmiféle munkatapasztalattal. Első ízben került ki a nagyvilágba, és bár a megfelelő időben², nem lelt megértő gazdára. Amennyiben általános szabály, hogy a cselédlányok mindig megtalálják a számításukat, és tisztességesen avagy tisztességtelenül csak gyarapítják keresményüket, anélkül hogy veszteség érné őket, ő feltétlenül kivétel ez alól

RENDŐR, természetesen a rengeteg rendőr egyike, akik egy dél-nyugati tartomány székhelyén fenntartják a közbiztonságot. Számarányukat tekintve némiképp különleges a helyzet ebben a városban, hiszen a rendőrökön kívül testőrök, katonai rendőrök, járőrök és nyomozók is szép számmal dolgoznak itt. Ám ennek nincs köze a darabhoz, így szükségtelen ezt részleteznünk. Ha mindennapos, hogy a rendőrök hajbókolnak a hatalom előtt, és csupán az autóforgalom irányításával törődnek, ő sem kivétel ez alól

Történik: 1939-ben, a Japán elleni háború idején, egy dél-nyugati tartomány székvárosában

Szín: régi típusú, belső udvaros ház. Hátul középen háromszobás, verandás főépület, Wu asszony lakhelye. Jobbra Yang Changxiong hajléka, kétszobás apró épület. A bal oldali mellékszárny konyhából és a kapuhoz vezető átjáróból áll. Az udvarban fák és virágok, kiteregetett lepedők, női alsóneműk meg gyerek pelenkák. A verandán, mivel máshova nem tudták elrámolni, asztal, szék, teázóasztal, lóca, hintaló és egyéb holmik egymás hegyén-hátán.

Mikor a függöny felgördül, Wu asszony a már megszáradt holmikat szedi össze. Van, amit csak összehajtogat, néhányat azonban előbb ki kell simítania. Yang Changxiong a szállásának ablaka előtt egy gyékényzsámolyon napozik, közben könyvet olvas.

WU (folytatva a már korábban elkezdett szócsatát)

Szegény, szegény, eh, ilyen időkben ki nem szegény, hát mégis, melyikünk nem az?! Egy véka rizst hatvan dollárért árulnak, fél kiló disznóhús egy dollár ötven cent, egy fej fehér káposzta harminc cent, egy doboz gyufa tíz cent… Ki hallott már ilyet?! Szegény, szegény, valóban, a cselédlányok szegények, de tán a gazdáik egytől egyig úsznak a pénzben? Ilyen időkben csak a hadurak, a szélhámos kufárok, a lelkiismeretlen alakok tollasodnak meg. Viszont én egyáltalán nem ebből a fajtából vagyok...! Ennek a háromszobás, lepukkant lakásnak a bére egy hónapra negyven dollár. A harcok előtt még négy dollárért sem kellett senkinek! A bőrt is lenyúznák rólunk! Igazából, éppen hogy ezt kell „zsarnokoskodásnak” nevezni, és az efféle alakokat kéne ráncba szedni… (Miközben mondja, összehajtogat néhány ruhát, és sűrű, lekezelő pillantásokat vet Yang Changxiongra, aki láthatóan prédikációjának célpontja.)

Yang Changxiong két kezével be szeretné tapasztani a fülét, de így nem tudja tartani a könyvet, ezért kénytelen csupán azt a fülét befogni, amely irányból a szózuhatag árad felé.

WU

Valóban, a cselédem szegény, elismerem, csakhogy egyáltalán nem használtam ki! Pf, a koszt méregdrága, ő meg három ember adagját is felzabálja, viszont a béréből egy fillért sem vontam le. (Hangot vált.) Az előbb meg széttörte a vázámat, és nem téríti meg az árát! Aztán mások még a pártját fogják, belekotyognak, hogy nem kell kárpótolnia! No, hadd halljak erre egy komoly érvet!

CHENG ZHONG (mikor barátja éppen érvelni kezdene, elősétál a jobb oldali melléképületből. Egyik kezében szegletes zsámolyt, a másikban sakk-készletet tart. Yang elé lép, majd a földre helyezi a zsámolyt.)

Gyere, sakkozzunk!

YANG CHANGXIONG (leteszi a könyvet, és sakkozni készül. Hirtelen egy pillantást vet Wura, majd menekülni szeretne a játékot zavaró, mostoha körülmények elől.)

Vigyük be, és ott játsszunk, jó?

CHENG ZHONG (nem érti Yang javaslatának okát)

Bent kutya hideg van, idekint meg süt a nap, sokkal kellemesebb itt. (Amint befejezi, észreveszi, hogy Yang hüvelykujjával hátrafelé, az áldatlan körülmények megteremtőjének irányába bök. Egyszeriben megérti.) Óh! Bent vagy kint, édes mindegy!

Felállítják a bábukat, és játszani kezdenek.

WU (néhány összehajtogatott ruhát bevisz a szobába, majd kezében egy vázával kisvártatva kijön)

Na, tessék nézni, épp ennek a vázának a szakasztott mása! Öt évvel ezelőtt vásároltam őket Jiujiangban, mikor a gulingi nyaralásból utaztam vissza Shanghai-ba.³ A két vázárért húsz dollárt kértek, végül lealkudtam hat dollárra, és egész mostanáig egy karcolás sem volt rajtuk. Merthogy nagyon tetszettek, mint drága kincseimet hoztam magammal, ő meg ripityára törte ennek a párját! Most mondjátok meg, hát nem szörnyű? Manapság még tíz dollárért sem lehet venni egyet! Annyit kértem, hogy az eredeti, három dolláros áron kárpótoljon, és így még végtelenül nagylelkű voltam. (Miután befejezte, egy ideig gyönyörködik a drágaságában, majd könnyed mozdulattal a verandán álló teázóasztalra helyezi, hogy folytassa a félbehagyott munkát.)

CHENG ZHONG

Bátyám, légy már egy csöppet udvariasabb! Hogyhogy nem mondtad be a sakkot?

WU

… Manapság mit ér három dollár? Annyit sem, mint azelőtt harminc cent. Igazság szerint úgy lenne helyes, ha piaci áron kárpótolna, de már közöltem vele, hogy pusztán három dollárt akarok tőle, a szavamat pedig nem vonom vissza. De hogy még ezt a három dollárt se adja oda, az ki van zárva!

CHENG ZHONG (egyáltalán nem komoly szándékkal)

Ej, öregem, fogadjunk, rendben? Ha ezt a játszmát te nyered, adok neked három dollárt, ha meg én, te fizetsz hármat. A nyereményt pedig odaajándékozzuk Li-saónak, hogy rendezze a tartozását. Áll az alku?

YANG CHANGXIONG

Li-saónak nincs tartozása, nekem meg üres a zsebem. Te jómódú vagy, három dollár neked semmit sem számít, én viszont szegény, akár a templom egere, és ennek a három dollárnak ezer helye van. (Az imént hallott hanghordozással.) Micsoda idők, egy töltőtollat hatvan dollárért árulnak, egy tucat tollhegy két dollár, egy üveg tinta kilencven cent, egy levélboríték tíz cent… Ki hallott már ilyet?!

WU (alkalma nyílik a támadásra, hátrafordul Yang felé)

Á, a szegénységről papolsz, te is azt állítod, hogy szegény vagy! Így viszont, amit előbb szövegeltél, elejétől-végig üres hablaty! Ha tudod, hogy mindnyájan koldusok vagyunk, mi a fenének kértél meg, hogy képzeljem magam egy szegény ember bőrébe? Siránkozol, hogy szegény vagy, mint a templom egere, de méltóztass válaszolni, manapság melyikünk nem az?

YANG CHANGXIONG (védekezni kényszerül)

Wu asszony, kívánja még folytatni?

WU

Miért ne?! No csak, hát a saját otthonomban már beszélni sincs jogom?

YANG CHANGXIONG (feladja az eddigi taktikát)

Egye fene, ha folytatni szeretné, úgy én is újra kezdem. Az imént felszólított, fejtsem ki az érveimet, de én abból a megfontolásból, hogy elkerüljem a bajt, eleresztettem a fülem mellett a kérését. Akkor most előjövök a farbával, kérem, figyeljen! Mindannyian szegények vagyunk, nem téved, ellenben a szegénységnek is vannak fokozatai. Ha valakinek telik arra, hogy cselédlányt alkalmazzon, ha szegény is, mégiscsak a szegények krémjéhez tartozik. A cselédlány pedig, aki nála szolgál, a szegények alsó osztályába, míg az olyan nyomorult diák mint én, aki saját maga söpröget és takarít, a szegények középső osztályába sorolható. Amennyiben ma egy magamfajta, közepesen szegény alak törte volna össze az ön, a szegények elitjébe tartozó asszony vázáját, bár kínnal-keservvel, de feltehetően meg tudná téríteni az árát. Ami viszont szörnyű balszerencse, a vázát Li-sao, a maga cselédlánya törte össze. Ő pedig a szegények legszegényebbje, ilyenformán nincs pénze, hogy kárpótolja magát. Magának három pénz nem számít, fütyülhet rá, ellenben számára…

WU

Ennek se füle, se farka! Mi az, hogy nekem nem számít?

YANG CHANGXIONG

Nyugalom, lassan a testtel, hagyja befejeznem! Nem számít, ugyanis egy szerény lakoma, egy madzsongparti, egy pár selyemharisnya, egy tégely arckrém ára…

WU

Ostobaság! A pénzemet arra költöm, amire akarom! Ebbe más ne üsse bele az orrát!

YANG CHANGXIONG

Rendben, rendben, rendben… Vegyük úgy, hogy hibásan okoskodtam, és magának van igaza. Belátom, nem az a kérdés, számít-e önnek ez a három dollár, és az sem, hogy Li-sao tud-e kárpótlást adni. De én is éppen ezt akarom mondani: mindegy, hogy szegény vagy sem, valamint hogy képes-e önt kárpótolni, hiszen ez az ügy az érzelmekről, az emberi jóérzésről szól. Most pedig egy észérvet, egy, a dolgok logikájából fakadó érvet kívánok előadni. Arról vitázunk, hogy amennyiben egy cselédlány összetöri a gazdája portékáját, kell-e kártérítést fizetnie. A véleményem az, hogy nem, és a gazdája sem kényszerítheti őt erre. Hát ennyi.

WU

Hűha! Nem kell kártérítést adnia?

YANG CHANGXIONG

Nem.

WU

A váza az enyém volt?

YANG CHANGXIONG

Igen.

WU

És ugye Li-sao törte össze?

YANG CHANGXIONG

Így igaz.

WU

Ha valaki tönkreteszi a másik holmiját, kell-e kártérítést fizetnie?

YANG CHANGXIONG

Kell.

WU

Na jó, akkor miről beszélünk?

YANG CHANGXIONG

Ah, csigavér! Úgy mondta, ha tönkreteszi másvalaki holmiját, de ön bizony nem „másvalaki”. Mondja csak, Li-sao ugye az ön cselédje?

WU

Így bizony.

YANG CHANGXIONG

És egy cseléd köteles-e a gazdája számára dolgozni?

WU

Még szép.

YANG CHANGXIONG

Ha bepiszkolódik a vázája, elvárja-e, hogy letörölgesse ön helyett?

WU

Törölgesse le, igen, de azt nem kértem, hogy törje össze.

YANG CHANGXIONG

Természetesen nem, amennyiben erre utasítaná, úgy a gazdája parancsát hajtaná végre, hogy ezt számára megtegye. Ebben az esetben mindössze annyi lenne a kérdés, hogy iparkodva és megfelelően végezte-e a munkáját, ellenben fel sem merül a kártérítés problémája. Most pedig újból kérdeznék valamit. Régtől mostanáig, még ha alul becsülöm is, több százezer, több millió vázát égettek ki kemencékben. De hová lettek mára ezek a vázák? Megtörténhet-e, hogy egy váza összetörik?

WU

Meg, de ki törheti össze?

YANG CHANGXIONG

Na, ez az! Ki törheti össze? Én is ezt kérdezem öntől.

WU

A váza gazdája, a tulajdonosa.

YANG CHANGXIONG

Most téved, a váza tulajdonosa nem, hiszen nem nyílik rá alkalma. Csupán az, aki a vázát mozgatja-tisztítja. Ez pedig a cselédlány feladata, hiszen a gazdája helyett ő dolgozik. Ilyenformán megeshet, hogy a vázát összetöri, ám az már nem kötelessége, hogy megtérítse az árát. No, van még valami?

WU

Locsi-fecsi!

YANG CHANGXIONG

Valóban? Még másról is szeretnék beszélni, hajlandó meghallgatni?

WU

Nem!

YANG CHANGXIONG

Nem? Oda se neki! Attól én még elmondom, hisz az előbb ön is egy fél napon át jártatta a kereplőjét, amihez egyáltalán nem kérte a beleegyezésemet. Azt állította, hogy a saját otthonában jogában áll beszélni, ám én is itthon vagyok, így nekem ugyanúgy jogom van ehhez. Imént kifejtettem egy racionális érvet, most pedig még egy kényszerítő körülményre, egy szükségszerűen és elkerülhetetlenül bekövetkező helyzetre kívánok rávilágítani. Imént a fülembe jutott, hogy mindenféle illendőséget sutba vágva megmotozta Li-saót. Az, hogy volt-e erre bármiféle joga, rendkívül komoly jogi probléma, ám egyelőre ezt ne firtassuk. A motozás végeredményeként észrevette, hogy Li-saónál mindössze harminc cent van, ugye? Maga pedig most nem harminc cent, hanem három dollár kártérítést követel tőle! Ezt a hatalmas jóvátételt honnét teremtse elő? Így hát, azt tanácsolom…

WU

Emiatt ne aggódj, várj csak, majd meglátod!

CHENG ZHONG

Sakkozzunk, sakkozzunk!

Yang Changxiong ekkor visszavonul a sakktábla harcmezejére folytatni a megszakadt játékot, Wu asszony szintén tovább végzi a félbehagyott házimunkát. Némi idő elteltével kintről kopogást hallani, majd egy férfi és nő lép be. Első pillantásra látszik, hogy a férfi rendőr. A nő egyik kezében kis batyut tart, szánalmas arckifejezéséről nem nehéz kitalálni, hogy ő pedig a szerencsétlenül járt Li-sao.